Akinek "csak" egy gyereke van, és valamilyen oknál fogva nem valószínű, hogy lesz több: mit mondtok az állandó kérdésre, hogy mikor jön a "többi"?

Hát biztos nem úgy voltál rosszul....Mondjuk voltál már halálos beteg vagy hasonló, amit nem akartál rögtön szétkürtölni?

Ha még nincs barátod, mindenki azt kérdezi, hogy mikor lesz, ha van, akkor azt , hogy mikor házasodtok össze, ha az is megvolt, akkor mikor jön a baba, ha az is van, akkor mikor lesz kis tesó. Én ezeken már csak mosolygok. A kérdésedre válaszolva én azt szoktam mondani, hogy még nem döntöttük el, hogy lesz-e. Ez így nyitva hagyja a lehetőségeket és általában nem szokták tovább firtatni. Ha azt mondanám, hogy tuti, hogy csak 1 marad, akkor szerintem is kérdezősködnének, vagy lesajnálnának.

én nem értelek, komolyan. Nincs neked mindennel bajod?

Mondjuk mi majd szeretnénk egy gyerekét mindenképp, mert mindketten úgy gondoljuk legyenek ketten de persze ez még sok dolog miatt nem most lesz (3 éves a fiunk), ritkán kérdezik meg mert nagyon fiatalok vagyunk,de ha megkérdezik annyit szoktam mondani,hogy még nem jött el az idő ezen agyalni, és békén is hagynak.

Mi még nem döntöttük el,hogy lesz-e tesó, de van rá esély,hogy nem. Ha rákérdez valaki, engem nem bánt. Elmondom,hogy MI miért látjuk így, ő meg gondol erről, amit akar. De tényleg! Sosem érdekelt,hogy más mit gondol arról, ha elmondom,hogy miért nem biztos,hogy lesz.

Én nagyon megértelek kedves kérdező...a kisfiam 4 éves,és állandóan kérdezik...nem lesz kistesó...ez a férjemmel közös döntés, fizikai és lelki tényezők is közre játszanak. Mindig két gyereket szerettem,volna,de tudatában vagyok a korlátaimnak. AZ nem is szokott bántani,hogyha megkérdezik...de az inkább...amikor odaszúrják,hogy csak kellene egy kistesó. Miért is akarja valaki megmondani,hogy hogyan éljek? Miért tudja bárki nálam jobban,hogy mi kell nekem? Miért nem foglalkozik mindenki a saját életével,ahelyett,hogy az enyémnek akarja az irányát megszabni? Igen ez otromba dolog...én se mondom a háromgyerekes ismerősnek,hogy miért szült hármat...mikor férj és nagymama nélkül el se mer indulni. Igazából belefáradtam a kérdésbe ...én boldog vagyok,hogy van egy kisfiam...és nagyon szomorú,mert vannak olyan emberek (a környezetemben is),akik küzdenek,hogy legalább 1 gyerekük legyen. ...és soha nem kérdezek rá,hogy na mikor jön már a gyerek? Bocsánat kérdező...a válaszom a kérdésedre...én őszinte szoktam lenni. Nem lesz második! -ennyi... és nem szoktam mást mondani.

Most így tökéletes minden. Sose kérdezték, hogy tényleg? Miért? Ebbe nem nagyon lehet belekötni, főleg, ha igaz. Nálunk az.