Hogyan tudnám leszoktatni az egész napos evésről, vagy hogyan tudnék nem foglalkozni a dologgal?

Párom lánya 6 éves és szörnyen sokat eszik. Nem is azzal van baj, hogy sokat hanem hogy egész nap folyamatosan. H-P-ig velünk van akkor próbálom kordában tartani, de péntek délutántól vasárnap estig a nagyszülőknél ők meg teljesen normálisnak tartják ezt a dolgot. Mikor itthon van még haza se értünk már azt kérdezi, hogy mi lesz a vacsora, az oviba eszik rendesen itthon mégis folyamatosan csak enne. Eddig nem volt gond, mert ha kellett neki valami a hűtőből, vagy a szekrényből akkor kérte, mostanában viszont rászokott, hogy kiszolgálja magát és sokszor észre se veszem, hogy eszik. Mivel tudja, hogy nem nassolhat egész délután már szégyenli kérni így kiszolgálja magát. Éhesnek nem éhes, de mindig enne valamit. Jön-megy a lakásba hol a kolbászból harap egy falatot, 10 perc múlva már a csokis szekrénybe matat. Az az első ha hazajön az oviból hogy ülne be a tv elé és enne. Ha mesét néz eszik, ha unatkozik azért eszik, ha sétálni megyünk akkor is enne. Míg itthon vagyunk azért normális határok között tudom tartani, de hétvégén elszabadul vele a pokol. Szó szerint egész nap eszik a nagyszülőknél. Nem a nagyszülők etetik, egyszerűen kiszolgálja magát. Tegnap ott voltam velük egész nap és szörnyű volt látni ahogy az a kislány tömi egész nap magát.

Leírom a tegnapi napját, kíváncsi vagyok mert lehet csak nekem sok ez a mennyiség:

Reggelire 2 nagy szelet májkrémes, kolbászos kenyér. Aztán jött-ment játszott közbe olyan 10 percenként egy-két sajtos pogácsa. Főzés közben mindenbe beleevett (kisült a krumpli abból is 2-3 marokkal evett, két-három marék sajt, fél rántott husi mikor kisült), közbe a tata hozott neki 2 csokit, azt is benyomta. Jött az ebéd abból is evett rendesen, aztán 6 nagy kocka almás kalács + megint pogi. Délután megint egy tábla boci csoki, túró rudi, 2-3 almás kalács, kindertojás. Este vacsi aztán még almás kalács + pogi+cukros lötty üdítők. Tudott volna még enni, de már én szóltam rá hogy elég legyen.

Nem szoktam sajnálni soha senkitől semmit, főleg nem a kaját de ez nekem nem normális mennyiség teljesen kiakadtam tegnap és minden hétvégén ez van. Párom egész családja túlsúlyos, 100 kiló fölöttiek, párom is az volt de szerencsére ő észbe kapott és lefogyott, de a kislány is erre a sorsra fog jutni ha így tömi magát állandóan. Hiába mondom neki, hogy ne egyen annyit még kicsi, nem érti meg. Csak annyit érek el vele, hogy rossz érzése lesz miatta. Tegnap is ha rászóltam, hogy ezt már ne edd meg, majd ebéd után megeheted lerakta, de ahogy kitettem a lábam, már nyúlt is utána. Nem érdekli amit mondok neki. Ha itthon van hallgat rám, de ha többen vagyunk elereszti a füle mellett amit mondok neki. Abban a pillanatban azt csinálja amit mondok, utána megy keresztanyához, mamához, tatához vagy épp aki ott van. Próbáltam beszélni velük, hogy nem kellene zabáltatni a gyereket, de meg se hallják csak dícsérgetik a gyereket hogy milyen jó kis husis. Most még nincs elhízva, de eléggé a normál érték tetejét veri. Ami még rossz az egészben, hogy mindemellett szörnyen lusta és alig mozog. Van hogy rá is rájön a rohangászhatnék, de ez ritka. Leginkább bent ül, tévézik, rajzol, fűz, szóval bármit csinál csak az mozgással ne járjon. Ha megyünk oviba és gyalog megyünk akkor fájlalja a lábát, elmegyünk sétálni 10 perc után elunja magát és kérdezi, hogy mikor megyünk már haza. Eddig próbáltam egészséges életre nevelni, de így semmi értelme az egésznek, hogy a saját rokonait nem érdeklik a gyerek egészsége. Már-már ott tartok, hogy nem erőlködök, meg nem veszekszek feleslegesen a kislánnyal, inkább ráhagyom, nem érdekel engem se, majd 18 évesen rájön mikor 150 kiló lesz, hogy le kellene fogyni. De olyan rossz látni, hogy ennyire lusta. Mivel én 1 éve vagyok velük, eddig jóformán a nagyszülők meg a rokonok nevelték, hétvégente mindig ott van így sokat nem ér a szavam.