Most akkor szerintetek nem lennék jó anya, vagy saját gyerekkel teljesen más?
Babát tervezünk a férjemmel. Neki az előző házasságából van egy ötéves kislánya, aki hetente 3-4szer alszik nálunk, illetve szünetekben velünk van 2-3 hetet egyhuzamban.
Nagyon szeretem a kislányt, jól kijövünk, de nagyon elfáradok mellette. Fáraszt, hogy állandóan kérdezget, hogy nem lehet mellette 3 mondatot sem váltani a férjemmel, mert közbekotyog, hogy nem tud fél órát ellenni egyedül, hogy úgy eszik mint egy kismalac, hogy nekem kell utána elpakolni mindent, stb.
És szöget ütött a fejembe, hogy ha 2-3 nap alatt ennyire kimerülök ettől, akkor mi lesz a saját gyerekemmel, aki napi 24 órában mellettem lesz?
Mit gondoltok, saját gyereknél más a helyzet, vagy pedig inkább ne szüljek, mert nem tudnék jó anyuka lenni?
Ó, én nagyon szeretnék gyereket, csak amiatt parázok, hogy a férjem lánya totál lefáraszt agyilag, pedig értelmes, viszonylag nyugodt, szófogadó, aranyos kislány. És mégis a falnak tudnék rohanni, amikor ötödször kérdezi meg egy totál egyértelmű dologról (mint például hogy ma kedd van), hogy "de miért". :D
És tuti, hogy amilyen peches vagyok, az én gyerekem sokkal elevenebb lesz, egy kis akaratos méregzsák, ha csak egy kicsit is hasonlítani fog rám. :) Szóval már most azon aggódom, hogy lesz-e hozzá elég türelmem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!