Mennyire normális a mai világban ez a nevelési stílus? Csak szerintem vannak súlyos problémák?

Sajnos en is ismerek 2 ilyen csaladot,mindkettonel 4 gyerek van,bar lehet,hogy mar kipottyant az otodik is.Kimondottan jo moduak,az egyik csaladban az anyuka,a masikban az apuka testverek.

Mindket csaladnak sajat vallalkozasai vannak(benzinkut,fuvarozo ceg,allat takarmany kereskedes,szupermarket)

Az emlitett csaladok nem csak az idot,a penzt is sajnaljak a gyerekeikre.Mindegyik mocskos,eroszakos,neveletlen(szo szerint mint a ciganyok) szakadt,kinott,koszos ruhakban es cipokben jarnak,jatekaik nincsenek.

Az egyik kislanyt a szemem lattara szinten majdnem elutottek,de ez a szuloknek fel sem tunt.

Egyebkent onnan ismerem oket,hogy egy idoben szomszedok voltunk.

Itt a szuloknek (ugy tudom)nem voltak kulon programjaik,egyszeruen csak a vallalkozasaikkal foglalkoznak. A gyerekeket pedig ugy tartjak,mint mas a csirkeket.Mintha az evesen kivul semmi mas szuksegletuk nem lenne.

Hát kedves 6-os meglátszik milyen szellemben nevelkedtél ugyanezt adod tovább a gyerekednek ugyanazt allakmazod mint nállatok anyádék!

Az hogy déltől 3-ig lezavarjam a gyereket játszani csak hogy én alhassak és még csak nem is jöhetnek be vagy k.ssba kell lenni teljesen kiveri a biztosítékot!Valószínű ezért nem kötődsz te sem a gyerekedhez mert te sem kötődtél a te szüleidhez!

Minden hétvégén péntektől vasárnap estig le van passzolva a gyerekd mamáékhoz,meg még hétköznepis eljársz edzeni barátnőzni akkor MIKOR VAGY A GYEREKEDDEL????Mikor töltesz vele minőségi időt??

Istenem,minek szültél gyereket??

Nem, nyilván nem.

Az én lányom hetente fél délelőttöt tölt valamelyik nagyijánál szombaton, ilyenkor 9 körül elviszik, ebédre megyünk érte, és mi is ott ebédelünk - ez a mi közös időnk a férjemmel, plusz havonta kb. 3-4 délelőttből két órát az apukájával kettesben vannak (általában a férjem ügyelet utáni szabadnapjain) míg el nem kezdtük a bölcsit, mert ilyenkor intézetem ezt-azt, amit vele nem tudtam, vagy találkoztam barátnőkkel stb, a férjem meg nagyon imádott vele kettesben lenni. Ezt épp az imént írtam le egy másik kérdésnél. Sokan már ettől is a szívükhöz kapkodnak, sokan mondták, hogy milyen dolog, hogy ennyiszer van nélkülem a lányunk - na szerintem ez is nagyon furcsa.

Valahogy kellene egy aranközépút az anyára gyógyult gyerek és a meleg légkör nélkül felnövő, kallódó picik közé.

A sérülések: mi még a bölcsit is úgy választottuk, hogy a lehető legbiztonságosabb, legjobb felszereltségű legyen, végignéztünk minden szabadtri játékot, stb. Nagyon nem parázom túl az eséseket, mert nem szeretném, ha a lányunk minden lépésén stresszelnem kéne, de azért elővigyázatosak vagyunk. Én is azt hiszem, hogy néhányszor el kell esniük, de ott kell lennie a szülőnek, és a nagyobb trauma lehetőségének még a szikrájától is óvni szükséges őket.

A gyermekkori csonttörések pedi nagyon veszélyesek, tekintve, hogy akár a csont növekedésének megakadásával is járhatnak...

Tehát nem, nyilván nem normális, amiről írsz.