Kerekmese velemenyek?

Tehát más is észrevette a Tompetinél a pedofil vonalat.

Az ilyesmikről beszélgetésnek azért általában van egy olyan vonala, hogy azért nem vesszük komolyan amiket gondolunk, persze, sok gyerekműsor szörnyű, debil, gagyi, stb. Szerintem pl. a Bogyó és Babóca éppen nem debil, bármennyire is gyerekes a mesélés, viszont Pogány Judit azért nem egy amatőr színész színvonalán tud beszélni. Az ellen semmi kifogásom.

Viszont a másik kettőről már nem lehet humorosan beszélni mert szerintem egészen komoly téma.

Kerekmese:

A kerekmese egészen komolyan, cinizmus és viccelődés nélkül, fájdalmasan dilettáns, ostoba, magyartalan, néha nem is érthető szótagolása, (amiről még a Magyar Nemzetben is cikk volt - ezt most ki se fejtem, mert az még egyszer ennyi lenne) és a minden felhangzásakor komolyan feldühítő, selypítő, sportos, fiatalos, közérti pénztáros, síléckölcsönzős, MLM termékforgalmazós énekhang egészen komolyan kiborít.

Érződik rajta az a senki véleményével nem törődő, mosolygósan magabiztos, nulla önreflexióval nem rendelkező, valódi kultúrával, műveltséggel, művészeti jelenséggel sosem találkozó, de azt derűsen, abszolút soha nem is igénylő, tipikus, a kalipszó rádión, bochkor gáboron, első emeleten, dj dominique-on a 90-es években felnőtt fiatal magyarok generációjának ez a minden gyökeret nélkülöző "aranyos cool"-sága, akiknek valószínűleg már sok éve, a sorozat gyártásához szervesen hozzátartozó, profin begyakorolt panelje van az őket lefikázók leoltásának ("azt hiszem a százezer youtube feliratkozó mindent elmond, kedves rosszindulatú kommentelő"), és soha semmilyen, kedves, vagy gonosz kritika nem fogja arra késztetni, hogy valóban elgondolkodjon, vagy meglássa, milyen is, amit csinál.

Egészen komolyan ártalmasnak gondolom a gyerekek kulturális nevelését és ízlésvilágának kialakítását illetően, főleg egy olyan országban, ahol olyan hagyománya van a gyermekeknek szóló zenének is, mint Halász Judit, a Kaláka (pedig a 90-es években is volt ugyanilyen jellegű szemét, lásd Pap Rita, Tipitapi dínó, stb.) és még ma is tök igényes, ötletes, színvonalas előadók is fel tudnak bukkanni (lásd igenis az Apacuka, vagy a Mintapinty zenekarok pl.). Ja, és most az illusztrációk színvonáláról is lehetne egy ugyanilyen cikket írni.

A Tompeti és barátai zenekarnál már nem annyira a művészi színvonal aggasztó számomra, hanem sokkal inkább az előadó személye, ami a videókból lejön. Nyilvános írásban kemény lenne rágalmazó állításokat megfogalmazni, de nagyon komolyan "disturbing" érzésem van, ahányszor meglátom azt a sárga hajú embert. Könnyű lenne utánanézni, milyen is valójában, de azt hiszem, nem akarnék belemenni. Viszont aktívan vigyázni fogok rá hogy a gyerekeim soha ne kerüljenek a közelébe, mert enyhén szólva nyugtalanító érzéseim vannak tőle.