Mit szoktak beírnak be a tanárok az ellenőrzőbe magatartáshoz a gyereketeknek?

Szia! Ha ismered a gyereked, feltérképezted az eseteket, akkor te is el kell hogy tudd dönteni, valóban rosszalkodik-e a gyereked, vagy a tanítónők szegénységi bizonyítványa a beírogatás.

Miért kapta az sokadik beírást? Beszél órán? Bánt másokat?

Én egyrészt elmeséltettem a gyerekkel az estetet, mikor az elsőben intőt kapott, majd megkérdeztem más szülőket, mit hallottak erről (mert minden gyerek mesél otthon), no és persze megkérdeztem a tanítónőt is, hogy mi a probléma.

Egyébként olvasd el az alábbit, szerintem jó:

[link]

Ahogy a linkelt iromány is kifejti, az ellenőrzőbe írogatás neked, a szülőnek szól, hogy valami gond van a tanító szerint.

Szerencsére mi már túl vagyunk az első osztályon, de azért leírom, hátha megnyugtat, hogy másodiktól nálunk megnyugodtak a tanítók, talán mert megismerték már a gyerekeket, illetve a gyerekek is „betörtek” az iskolába (bár számomra borzalmas ez a betörtek szó, a tanítók folyton ezt mondták, a hideg rázott tőle).

Nekem az segített elsőben, hogy sokat beszélgettem az osztálytársak (főképp fiúk) szüleivel, ami azért volt jó, mert egyrészt kiderült belőle, hogy másokkal is ugyanazok a „gondok” a suliban, mint az én gyerekemmel (futkározik, nem ugrik első szóra és egyéb „szörnyűségek”), másrészt az is kiderült, hogy nem a gyerekekkel van a gond, hanem egyszerűen a tanítónők bepánikoltak, hogy egy 4..-es osztály után megint egy csapat félig ovis gyereket kell kordában tartaniuk. Nem akarom túlrészletezni, de visszanézve azt gondolom, hogy a bepánikolt tanítónők, akik ráadásul nem álltak a pedagógia csúcsán, a szülőkre akarták átnyomni a saját frusztrációjukat. Én annó teljesen beparáztam, hogy a gyerekemmel valóban valami nagy gond van, mentem az iskolapszichológushoz, a nevtanba… és érdekes módon mindenhol az derült ki, hogy nem, a gyerek tök normális hétéves, itt kérem a tanítónőkkel van a gond, akik nem tudják feldolgozni, hogy milyen 30 hétévessel az élet. (Tudod, megértem én őket is, semmi pénzért nem lennék tanító, kevés a pénz, nyomják őket felülről, a szülők is sokszor nehéz esetek, a gyerekek is, szülőként is elkeserít, hogy nem lehet normális körülményeket teremteni azoknak, akik a nap nagy részében a gyerekeinkkel foglalkoznak.)

Persze ezekkel nem azt mondom, hogy nálatok is biztosan ez a helyzet, és bevallom, a mi osztályunkban is volt/van olyan gyerek, aki valóban nagyon agresszíven és antiszociálisan viselkedik – de mondom, nem csak ő kapott beírásokat, hanem szinte minden fiú (és az eleven lányok is). Szerintem az mindenképpen jó, ha igyekszel együttműködni a tanítókkal, látják rajtad, hogy foglalkozol a kérdéssel. Engem megnyugtatott, mikor a pszichológusok is azt mondták, nincs baj a gyerekkel (hanem az oktatási rendszerrel van a baj :)), és a tanítóknak nyugodt lelkiismerettel mondhattam, hogy mindent megtettem a helyzet megoldásáért.

Ha azt mondták volna, hogy gond van a gyerekkel, akkor jártunk volna tovább pszichológushoz, nekem ez nem derogál, a problémákat meg kell oldani, nem kell azzal foglalkozni, ki mit gondol.