Mi a velemenyetek arrol, ha egy kulfoldon elo magyar par kozul az egyik szulo magyarul beszel a babahoz, mig a masik az adott orszag nyelven? Mennyire befolyzasolja a gyerek beszed - nyelv tanulasat?

Én beszélek több nyelven is, sőt nyelvtanár vagyok de szerintem a szülő az anyanyelvén beszéljen a gyerekhez. Csak az anyanyelveden tudod magad hitelesen, érzelemgazdagon, árnyaltan kifejezni. Idegen nyelven mindig mesterkélten beszélsz, bénázol, egyszerűbben fejezed ki magad, mert nem jön "magától", megkerülsz bizonyos kifejezéseket, amiket nem ismersz vagy csak passzívan, nem tudod magad olyan átütő erővel kifejezni, mint az anyanyelveden. Szerintem ha idegen nyelven bénázva beszélnék a lányommal, egész más lenne az érzelmi kötődésünk - ami nyilván sokkal fontosabb olyasvalaminél, ami később is megtanulható. Ha az érzelmi korlátozottság miatt bizonyos idegpályák ki sem alakulnak, később olyan tanulási problémái és még sokkal nagyobb problémái lehetnek, hogy kitörölheti a fenekét a nyelvtudásával.

Bocsi, ha ismételtem valakit, nem olvastam a válaszokat.

Kedves előző,

sok igazság van abban, amit írsz, mégis van egy kérdésem.

Tudtommal a nyelvtanári szinthez anyanyelvi szinten kell érteni, beszélni az adott nyelvet, érzelmileg is bele kell folyni, az adott nyelv irodalmát is ismerni kell azon nyelven egy szintig, stb, és nyilván magáénak érzi a nyelvtanár a választott nyelvet.

1)

Ennek ellenére nyelvtanárnak se javaslod, h adott, idegen nyelven beszéljen gyerekéhez, a gyermek újszülött kora óta? Ha nem, miért nem? Anyanyelvi szinten beszéli, és szíve szerint választott nyelvről van szó általában.

Többnyire nem hajlandó anyanyelvi szintűt választani valaki önmagának, amennyiben az idegen nyelv kultúrája nem vonzza, és érzéke sincs ahhoz a nyelvhez...

Több példát is láttam élőben, hogy angol/német nyelvtanár CSAK angolul/németül beszélt gyerekéhez, a gyereke újszülött korától fogva, és remek az érzelmi viszonya a gyermekével, láthatólag, valamint a gyermek kiválóan érti apját, aki utóbbi angolul/németül beszélt hozzá mindig is. Egyik esetben egy "gondot" tapasztaltam csak, már ha egyáltalán ez gond: az angol/német szavakra általában csak magyarul reagált, válaszolt az óvodás gyermek.

2)

Mi a helyzet a kétnyelvű szülővel? Pl ha teljesen egyformán magáénak érzi XY felnőtt ember pl az ukránt, meg a magyart, mert, tegyük fel, Kárpátalján nőtt fel? Mennyire használ a gyerekének, ha csak ukránul beszél hozzá, a gyerek majdani többnyelvűsége céljából, miközben ezen felnőtt érzelmi identitásra magyar?

És mi a helyzet, ha mondjuk ez az illető bár anyanyelvi ukrán és magyar, de a szívéhez a magyar kicsit közelebb áll, és gondolkodni és kifejezni önmagát is jobban SZERETI magyarul? Tehát kiválóan kifejezi magát ukránul is, csak kicsit kevésbé szereti kifejezni magát ukránul, mint magyarul. Ez se okoz "hiteles" és hathatós ukrán nyelvűséget majdani gyerekének? Ha nem, akkor mit látsz megoldásnak? Tegyük fel, Kárpátalján maradnak, a környezetében többen beszélnek ukránul, mint magyarul (vagy legalábbis jelentős számban ukránul), és érdeke a családnak, hogy a gyerekük jól tudjon ukránul IS.

Még mindig én vagyok. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy minden esetben arra gondolok, hogy CSAK AZ EGYIK szülő beszélné a másik nyelvet, tehát az ukrán példában a kétnyelvű magyar-ukrán apa -aki szíve szerint picit magyarabb, mint ukrán- csak ukránul,

az anya csak magyarul beszélne a gyermekükhöz,

a gyermekük újszülött korától fogva.

Kedves utolsó hozzászóló! Én nem a korábbi, hanem egy másik nyelvtanár vagyok, de nagyon egyetértek a tanári véleménnyel. Bár igaz, hogy én sem gondolom, hogy nem alakulhatna ki szoros érzelmi kötődés ott ahol egy nyelvtanár beszél az adott idegen nyelvhez a gyerekéhez, mert ez olyan sok minden mástól is függ (pl. nem verbális kommunikáció). Viszont én is maximálisan úgy gondolom, hogy igazán hiteles csak az anyanyelvén lehet az ember. A legnagyobb örömöket és bánatokat is csak így tudjuk igazán őszintén kommunikálni. Más kérdés, hogy akinek külföldi párja van és évtizedek óta nem itthon él ott ez hogy alakul. Mert ha vki nem használja semmilyen formában, az anyanyelv is le tud épülni.

De hangsúlyoznám, hogy egy nyelvtanár soha nem tud anyanyelvi szinten egy másik nyelvet, ha nem a külföldi kultúrában született és nőtt fel, csak mondjuk iskolákban tanulta. Mint ahogy a nevében is benne van szinte mindenkinek csak egy 'anyanyelve' van. Az ukrán-magyar helyzetben is azon az állásponton vagyok, hogy azon a nyelven jó a gyerekhez szólni, amit anyanyelvének érez az ember. Ha ukrán a környezete a gyerekre úgyis ráragad a nyelv - sokkal könnyebben-gyorsabban, mint a felnőttre, legfeljebb neki is a második nyelve lesz és nem az anyanyelve.

Kedves 22! Anyanyevi szinten KIZÁRÓLAG az anyanyelvén beszél az ember. Ha 20 éve élsz külföldön, akkor se fogsz úgy beszélni semmilyen nyelven, mint az anyanyelveden - egy főiskolai vagy egyetemi diploma pedig révén még kevésbé válsz erre képessé. Ha kétnyelvű gyerek vagy - vagy mert a szüleid vegyes házasságban élnek, vagy mert más a család és más a környezet nyelve - csak akkor tudom elképzelni, hogy közel azonos szinten beszélj két nyelvet.

Én a kislányomnak nem a tanára vagyok, hanem az anyja. Majd ha nagyobb lesz, szuper jó lesz gyakorlásképpen németül vagy angolul beszélni otthon, és szuper lesz, hogy bármikor tudok neki segíteni a nyenvtan-, német- vagy angolháziban, és villogni fog vele az iskolában, mert amúgy is jó a nyelvérzéke (gazdag a szókincse, kreatív a nyelvhasználata, szuper a szöveges memóriája stb, ez már most látszik).

Még egy dolog, ami eszembe jutott a kérdés kapcsán.

El sem tudom képzelni, hogy egy szülő (legyen az anya, vagy apa), ne az anyanyelvén mondja a gyermekének, hogy szeretlek. Kizártnak tartom, hogy én valaha az mondjam a fiamnak, hogy I love you.

9-es voltam.

Kedves 25-ös, és kedves nyelvtanárok!

Köszönöm a válaszotokat, teljesebb -elsősorban pontosabb- képem lett beírásotok által a témáról. :)

Kedves 25-ös, valószínűsítem, h reális dolgokról írsz, sőt, én mint pedagógus, javarészt egyet értek veled (is) abban, amit írsz. Viszont az utolsó mondatoddal engedd meg, hogy picit vitázzak. :) Erre gondolok:

"amúgy is jó a nyelvérzéke (gazdag a szókincse, kreatív a nyelvhasználata, szuper a szöveges memóriája stb, ez már most látszik)."

Bár én szurkolok nektek, h kislányod majd az IDEGEN nyelveken is jól kommunikáljon, de attól, h anyanyelvére jellemzőek a tőled idézettek, attól még nem feltétlenül lesz jó IDEGEN nyelvekhez érzéke! Itt vagyok én, élő példának. :) Nekem is gazdag a szókincsem, választékosan fejezem ki magam, kreatívan rögtönzök szójátékokat rendszeresen, egyéni stílusú, dallamos, kifejező verseket írok, suliban a MAGYAR nyelvtan volt az egyik kedvenc tárgyam, talán mert nem csak a spontán, rögtönző hajlamok elég jó, de az analizáló képességem is, AZONBAN:

Talán átlagosnak SEM mondhatom a saját, IDEGEN nyelvtanulási érzékemet... Az angol nyelv tetszik, plusz ugyebár én is motivált vagyok amiatt az angol tanulásban, hogy világnyelv, ráadásul szerintem kevés ennél egyszerűbb nyelv van, MÉGSE megy az angol nyelvtan nekem igazán, évtizedek óta tanulom, de még mindig csak erős alap fokon bírom.... :S Igaz, angol anyanyelvi környezetben biztos haladnék, de nem tudok nyelvkönyvből hatékonyan tanulni!

Aztán van egy másik nyelv, amit imádok, nem tűnik az se túl nehéznek, de csak görgetem magam előtt annak tanulásának érdemleges elkezdését... Tehát hiába imádom az anyanyelvem és van jó érzékem hozzá, idegen nyelvek nem igazán mennek. :(

Ettől függetlenül te mint jó angolos, biztosan ki tudod hozni majd kislányodból az intenzív és érdemeleges haladást abból az idegen nyelvből. :)

Egyébként én is úgy látom, hogy nem jó idegennyelv tanáraim voltak, sőt, meg kell mondjam, hazánkban a legtöbb ilyen tanár nem tudja normálisan átadni tudását, legalábbis sokak tapasztalatát alapul véve így sejtem.

Ugyanis gyerekként hiába tanítottak nekünk oroszt, hiába voltam ötös belőle, hiába értékelték, h óráról órára remekül megtanultam az orosz leckét, mégse tudok szinte semmit mára oroszból, mert visszagondolva lényegtelen dolgokat, és igen keveset tanítottak nekünk, ráadásul a nyelvtant is merev módszerekkel adták át, amit bemagoltunk, de hosszú távon nem maradt meg bennünk. Nem volt oroszul beszélgetés, csak merev nyelvórás szokások: mondatfordítások, főleg írásban, meg szókincs ellenőrzés, írásbeli felmérőkön. És az is kb arról szólt, h a nyuszika megette a répát. :)) Ezen túlmenően nem nagyon tanítottak oroszt nekünk, 10-14 éves korom között, sajnos.

Aztán 12 évesen elkezdtem angolul tanulni, alig volt hatásosabb rám nézve. Pedig imádom a magyar nyelvtant, már gyerekként is imádtam. Analitikus személy vagyok, egyben szeretek összefüggésekben gondolkodni, tehát filozofálni, szintézist kialakítani meglátások, szempontok között, összevetve azokat. Mégsem tudtak gyerekkoromban se megtanítani alapfokon oroszul engem, se angolul középfokon, 4 év alatt sem...

Angollal foglalkozom azóta, ha ne mis intenzíven, de nem jutottam előbbre benne sokkal. Évente nő a szókincsem angolból némileg, ennyi.

Nekem van egy meglátásom (és egyes reform nyelviskoláknak), hogy mi a jó módszer angol tanulásra, amennyiben nincs lehetősége az embernek adott nyelvi közegben élni. De ezt most nem fejtem ki, nem akarok túl sokat közölni egyszerre. ;) Esetleg ha érdekel, és visszareagálsz, egy héten belül írok pár sort erről.

Na de mi van akkor, ha szokványos nyelvtanulási sémákra van csak lehetőség? Ahogyan a legtöbb nyelviskolában, sajnos...

JAV:

Nekem van egy meglátásom (és egyes reform nyelviskoláknak), hogy mi a jó módszer ÁLTALÁBAN VÉVE IDEGEN NYELV tanulásra.