Nevelési kézikönyv 2 éveshez? Ti mit tennétek?

Dackorszak. Eld tul es legy kreatív.

én megvárom, amig a lányom lenyugszik. Ilyenkor atnezek rajta, mert nem érdekel a butasága.

igaz, én nem altatom mar 3hetes kora óta. Azota magától alszik.

Akkor sok sikert mert ennél csak rosszabb lesz :) sok türelem meg kitartás. Most próbálgatja a szárnyait.

Én ilyenkor azért bemegyek hozzá, és mindig elmondom, hogy fejezze be, és beszéljük meg. Akkor abbahagyja és elmondom neki, hogy mi miért történt. Most még azért vedd azt is számításba, hogy neki ez az első volt meg lehet már fáradt is. Ilyenkor nem elég hogy hisztis de még fáradt is. Ne feküdjön le úgy, hogy azt hiszi haragszol rá.

Hát, lehet, hogy én gondolom rosszul, de én még kicsinek gondolom ahhoz, hogy rendet rakjon maga után, legalább is én a 22 hónapos kisfiam után el szoktam pakolni, igazából még eszembe sem jutott, hogy vele pakoltassak el (persze lehet, hogy ezt később majd nagyon megbánom :) ).

Mondjuk, ha megkérem, hogy hozzon ide valamit, vagy vigyen oda, tegye le, akkor azt általában megteszi (persze nem mindig), de nekem még nem jutott eszembe ezért "büntetni".

A nem neki is a kedvenc szava éppen, ezt általában úgy szoktuk "kicselezni" hogy az első nem után "megtiltjuk" azt az adott dolgot, és akkor egyből ő is csinálni akarja.

Pl. sokszor nem akar valamilyen ételt megenni, akkor mondom az apjának, hogy X. nem kér, apa megeszi? Erre ő mondja, hogy igen, akkor a kisfiam egyből kéri, hogy ő megeszi.

De sok más dologra is szoktuk így rávenni, pl. fürdés, öltözés, stb. (pl. akkor apa veszi fel ezt a csinos nadrágot, anya megy fürödni, X most nem jöhet be a fürdőszobába, ilyesmik).

Tény, hogy a kislányod ügyesen megoldotta a dolgot :).

Remélem már nem haragszol rá, ez annyira édes volt tőle :).

Sajnos tényleg teljesen normális dackorszakos a lányod :) Tudom, hogy nehéz, de meg kell tanulnod neked is nem belefolyni ennyire lelkileg ezekbe a csip-csup harcokba. Te vagy a felnőtt, ha nagyon felhúz, próbáld meg két lépés távolságból nézni a szituációt - néha vicces is belegondolni, most épp min is vitatkozol egy két évessel.

Egyébként persze az a jó, ha következetes vagy, mert csak annak van foganatja, de nem rögvest és azért hívják ezt korszaknak, mert nem csak egy próbából áll. Az esti összebújás vagy mese vagy a játszótér elmaradása tapasztalatom szerint mindig rossz húzás, magaddal is kiszúrsz. Valami olyat találj ki ilyenkor, ami azonnal érezhető, rövidre zárható vele a téma (nem kell két óráig emlegetni), és lehetőleg jobban köthető a "bűncselekményhez" (pl. jó, akkor én összeszedem, de... nem játszhatsz vele, mert ide felrakom a szekrény tetejére) vagy ha más ötleted nincs, állítsd pár percre a sarokba (nálunk ez agresszióért vagy csúnya beszédért járt). Fejezd ki az együttérzésed, ha bánatos egy büntetés miatt, de maradj a döntésednél. És ha úgy érzed, már értené, elkezdheted megtanítani a bocsánatkérésre is.

Annak meg örülj, hogy kitartó - remélhetőleg majd az élet más területein is az lesz :)

Ne haragudj kérdező, de kicsit mosolyogva olvastam az írásodat, különösen azért, mert ennyire meg vagy döbbenve azon, hogy egy 2 éves hisztizik...

Ilyennel nem szabad büntetni, hogy az esti alvásánál nem mész be vele, mikor mindig így szokott elaludni! Neki nagyon fontos hogy ott legyél vele, mindig így szoktátok, ehhez képest a kupakok összeszedése semmi! Mindig azzal kell büntetni ami az elkövetett rosszasághoz közvetlen kapcsolódik, itt pl. azzal hogy elteszed a kupakokat és nem játszhat vele mondjuk x napig. De ha csak úgy tud elaludni akkor miért akarod azzal büntetni hogy nem mész be hozzá?? Ráadásul ő ezt már nem kapcsolja össze a kupakok felszedésével, mert az neki nem olyan fontos, mint neked. Én a helyedben együtt a gyerekkel összeszedtem volna a kupakokat és kész. Ja és mindezt 2 óráig húzni is teljesen felesleges. Te vagy a felnőtt, felesleges ilyesmiben 2 óráig kötni az ebet a karóhoz.Máskor inkább te engedj!

Egy 2 évestől nem lehet elvárni hogy rendet tartson. Lehet hogy fáradt, nyűgös is volt valamiért, és ez volt a baja, + kezdődik a dac korszak, amikor próbálgatja az akaratát, aminek pont az a lényege hogy nem azt csinálja amit mondanak neki.