Hogy viszonyultok a gyermeketekhez, sokat simogatjátok, dédelgetitek, vagy kevésbé?

Nem lehet túlzásba vinni! Azért nem, mert amelyik gyereket zavarja, az nem is hagyja. Ilyen sajnos az én fiam is. :( Folyton ölelgetném, puszilgatnám, de csak ritkán vevő rá. Kicsusszan a kezemből, és már el is rohan! :) Pici babaként sem szerette, ha sokat dajkáltam, nekem furcsa, de őt idegesíti a testi közelség. Pontosabban amikor ő akar bújni, akkor nem! Például este, elalvás előtt szorosan hozzám bújik, olyan mint egy kismacsek, szinte rám telepszik. :) De napközben nem! Mostanában kezd változni, odajön, megsimogat, egy pillanatra hozzám bújik, aztán megy is tovább. Az ölemben sem marad meg egy percig sem.

Nekem azért fura, mert a lányom pont az ellentéte volt, őt vég nélkül lehetett babusgatni. :)

Kedves Kérdező,

szerintem nem lehet túlzásba vinni- ha ösztönből, szívből csinálod, neked és neki is jól esik a sok ölelés és puszi, akkor az nagyon jó és erősíti a kapcsolatotokat.

Ha nem szeretné, akkor úgyis rúgkapál meg elszalad majd előled és ki kell könyörögni egy puszit is.

Az én kisfiam közel 3 éves- már őt sem lehet csak úgy elkapni és megdögönyözni, ha "nagyon dolgozik"- és épp elmélyül valami játékban.

Amikor együtt vagyunk, ilyenkor is igyekszem vele sok testi kontaktust fenntartani, de inkább csak olyat, hogy megsimogatom a buksiját, megfogom a kezét, megcsikizem, ha elkapom, amikor látom, hogy szökik előlem stb.

Egyre inkább fontossá válik az, hogy emellett szavakkal is kifejezzem, hogy okosnak, kedvesnek, jó fiúnak tartom őt.

Az esti mese viszont mindig ölbe van, aztán amikor visszaviszi a könyvet a helyére, van egy kis "szertartás", a "megszeretés"- akkor ő jön és velem szembefordulva az ölembe ül, odahajtja a kis fejét a vállamhoz és így maradunk egy kis ideig. Ha megunta, akkor lemászik és megyünk fürödni. Nap közben is előforul, hogy jön, hogy "anya megszeret", akkor tudom, hogy erre vágyik.

Szerintem jó, hogy van egy ilyen "szertartásunk" és így tudja jelezni, hogy mikor van erre az erősebb kapcsolatra szüksége.

Persze én is érzem már, hogy "nagyfiú"- mert azt is gyakran hallom, hogy "anyja menjél egyedül, én itt maradok, most nem érek rá, szia szia" :))

Szép napot: