Vannak köztetek olyanok, akik fejből mesélnek esténként, de állandó szereplőkkel? Hogyan "újultok meg", mit csináltok, hogy ne váljon unalmassá?

Férjem mesél nálunk. Állatos mesék vannak, két főszereplő, és időről időre kitalál új epizódokat, bár már van nagy 50.

Mindig találkoznak új állatokkal, vannak új sztorik.

Én is szoktam így mesélni esténként.

Ha nem jut eszembe semmi magamtól, akkor belemesélek valami "igazi" mesét. Pl Hófehérke-szerű történet, de az én lányom a főszereplő vagy ilyesmi.

De nálunk sokszor a lányom mondja meg, hogy miről szóljon a mese. Kacsáról, csillagról, lóról, mikor mi jut eszébe. A főszereplő mindig a lányom persze (csak a mesében más a neve).

Néha én is unom a saját mesémet, de ha neki tetszik, akkor jól van úgy :)

Jövő hónapban lesz 4 éves a lányom. Most nálunk nagy sláger az "Tildamesék". Minden este szoktam neki mesélni, hogy milyen volt amikor még a pocakomban volt, vagy éppen kisbaba. Épp ami eszembe jut azt mesélem el neki.

Van amit többször is kér. :) Ilyen az első igazi nagymozgása a hasamban. Háááát elmondva vicces, de ritka alaposan bele rúgott a gyomromba. :)

Van amikor nem igazán elfogadható volt a viselkedése. Olyankor "Tilda" csinálja ugyanazt, és párhuzamba állítom azzal, hogy hogyan kellett volna. Sőt volt, hogy Ő adja meg a választ. Ezzel meg is beszéljük a viselkedését, de meseköntösbe is burkoljuk. "oktatómese" :) Szereti őket.