Anyós és gyereknevelési elméletei vs én? Kinek van igaza, hogyan lehetne megoldani az állandó konfliktust?

8as vagyok! Nem arról van szó, hogy nem lehet jól érezni magunkat mamánál, nekem is azok a nyarak a legszebbek, amiket ott töltöttünk, de nálunk nagyjából összhangban volt a család még úgy is hogy elváltak a szülők, és ott is csak azt lehetett csinálni amit otthon! Már úgy értem, hogy mi is ittunk a nagyi szörpjéből, de az otthon is volt... nem mindig de néha kaptunk... Ezen kívül mindig tiszteltük a nagyszülőket, és amit mondtak az úgy volt, ettől függetlenül nagyon jól elvoltunk, és nagyon jól éreztük magunkat...

Szóval nem arról van szó, hogy nem lehet szeretni a gyereket, ha nagyi vagy, de nem a te gyereked!

Ha el akartam menni valahova a nyáron akkor fel kellett hívnom anyát, hogy elenged-e! Mamáék is csak akkor engedtek el! Erről szól, hogy közösen jól csináljátok, nem arról, hogy uszítsátok a gyereket, meg vesztegessétek...

Nekem 2,5 éves lesz a lányom és vannak hasonló problémák.Apával itthon egyetértésben neveljük a gyereket, próbálunk következetesek lenni.A legnagyobb gond nem pont anyósommal van, inkább a sógornőmmel(20 éves, anyósommal él.)

Sarkalatos pont pl az édesség:én is tartok itthon, de a gyerek csak akkor kap ha evett normálisan, különben nincs nasi.A sógornőm a múltkor azért vett csokit a lányomnak, mert sírt érte, ugyanis a szomszédban lakó rokon kisgyerek (3,5 éves kisfiú) éppen azt evett.Azért bosszant a dolog, mert a sógornőm jól tudta, hogy a gyerek egész délután nem evett semmit és azt is tudta, hogy a csoki után nem is fog,dehát ha egyszer sírt érte, akkor meg kellett neki venni!Ez bosszantó 2 okból is:1-mert enged a hisztinek és a gyerek ettől már azt hiszi, hogy mindent szabad itthon is, 2-mert rohadtul nincs rá szüksége a gyereknek, de azért mégis megkapja, hiszen "úgy ízlik neki!".És?Én is szeretem, mégse eszek belőle ebéd/vacsora előtt és pont.

Ma pl ballagáson voltunk, a lányom a sógornőm ölében ül és iszik.Átlátszó folyadék volt a pohárban, ezért nem is foglalkoztam vele, akkor akadtam csak ki amikor a lányom mondja, hogy iszok szpájtot (sprite).Ekkor megkérdeztem a kedves sógornőmet, hogy miért azt iszik a gyerek (amúgy vizet, gyümölcsszörpöt, gyümölcslevet iszik a kislány, de semmi esetre sem szénsavas cukros löttyöt), a válasz ez volt:-Jajj, hát most egyszer iszik, akkor mi baja lesz tőle?

Alkalmanként vannak ilyen dolgok, de a 2,5 év alatt eljutottunk oda, hogy ha a gyerek eszébe jut a gumicukor és nem kap, mert nem evett, akkor képes nem vacsorázni és felkelni 2-3 alkalommal éjjel kakaózni, majd reggel képtelenség normálisan felkelteni, ha indulni kell, de ez persze a sógornőmet hidegen hagyja.Anyósom még normális e tekintetben, vele lefektettem az alapokat már a legelején:nincs csoki, cukros üdítő és semmi hasonló.Nem is ad neki, ha én nem szeretném, legalábbis én nem tudok róla (addig jó), mindenesetre a gyerek nála pl szokatlanul jól eszik és nem válogat, még sosem hozta haza éhesen :)

Annyit mondtam anyósnak, hogy ezt vagy azt ne kapjon, mert egy ekkora gyereknek nincs rá szüksége, a szervezete nem ismeri stb.Anyósom fiatal, rugalmas, jófej nő,hála Istennek,de volt ami magyarázásra szorult.

Annyit tudok javasolni, hogy próbáld te is lefektetni az alapokat a nagyszülőkkel, ha pedig nem megy akkor unokamegvonás, mese nincs.Meg kell nekik mondani, hogy ne csak szeressék, hanem neveljék is a gyereket, lehetőleg úgy ahogyan te, hiszen veled van többet, a te nevelésed a mérvadó és más nevelés összezavarja, így tehát nem tanulja meg, hogy hol a határ.Ha nevelik attól még szeretik, nem tesznek vele rosszat, hiszen az ő érdeke elsősorban az, ha következetes viselkedést tanusítanak vele szemben.Ha ez így nem tiszta nekik akkor rövidítsd a látogatásokat.Ha megsértődik rajta akkor legalább tudja, hogy miért :)

28N

Én akkor sem engedném oda minden hétvégén a lányomat a nagyikhoz. Nem féltésből, de nem egészséges, hogy sosem vagytok együtt. Mert mi is hiába megyünk haza akkor tudom, hogy java részt a nagyikkal papikkal van és ez így rendben is van, de a gyereknek kell a saját kis helye is nem csak hétközbe hanem hétvégére is. Kell az állandóság az életébe. Lehet ez is baj a lányoddal.

Megsértődnek nem érdekelne ahogyan most sem, hogy nyáron elakarták vinni a lányomat magukhoz nyaralni de nem engedem. Nyár végén születik a tesó és igen is kicsinek érzem még arra, hogy ennyi időt egyedül ott töltsön. Amikor meg lesz a tesó nem akarom, hogy a lányom azt érezze, hogy ő már nem kell anyának és apának.

Utolsó válaszoló vagyok.

Akkor szerintem kezd azzal, hogy nem enged oda annyiszor hozzájuk. Fére ne érts nem azt mondom, hogy egyáltalán nem de mondjuk havonta 1 alkalommal. Ha szólnak egyszerűen meg kell mondani, hogy nem mert te is kettesben akarsz lenni a lánykáddal. Viszont ez, hogy veled hisztis lehet szerintem attól is, hogy akkor elvitték és ő ezt másként élte meg mint ahogyan szánták. Na én pont ezért nem fogom engedni tudom nagyon nagyon nehéz lesz de könyörgöm egy családdá kell kovácsolódnunk és ez a lányom nélkül nem fog menni.

A másik meg oda kell menni én megcsináltam amit tényleg nem akartam, hogy kapjon és láttam nem engedtem, hogy a gyereknek odaadják. Volt olyan, hogy elvittem a gyereket és amikor lefektettük őt akkor elmagyaráztam, hogy miért és annak, hogy valamit nem engedek oka van. Kicsit legyél határozottabb, nem görvcsösen. Persze lehet, hogy kapott akkor a lányom olyat amiről én nem tudok amíg én nem láttam de addig jó, hiszen ha megtudnám hogy egyszer átvertek akkor nem vigyázhatnának a lányomra. Szerintem kölcsönös bizalomra kellene ennek épülnie. Én megbizom bennük, hogy nem vernek át és vigyázznak a lányomra ők megbíznak bennem, hogy oka van annak, hogy én így csinálom amit csinálok.