Elérhető a neten valahol valamiféle rangsor az általános iskolák között? Például felvételi eredmények alapján vagy valamiféle felmérés eredményei alapján?

Szia! Átérzem a problémát, nagyon nehéz döntést hozni erről. (Mikor nálunk pár éve aktuális kérdés volt, én esküszöm visszasírtam a régi rendszert, hogy oda kellett járni, ahová tartozott a gyerek, ezzel sok terhet levettek a szülők válláról – és később legalább nem magát szidta az ember. :)

Valóban jó esetben tanítót kéne választani, nem sulit, de ez is nagyon nehéz, még akkor is, ha tudod, hogy biztosan a választottadhoz fog járni a gyerek. Engem pl. simán „megvezetett” a tanítónő stílusa a bemutatókon, mert később kiderült, hogy a kedveskedő stílus mögött egy kis „kígyó” lelke van, aki nem bír elszakadni attól, hogy minden gyereknek egyformának kellene lennie.

Én az ismerősöktől tájékozódtam, pl. mivel vegyes csoportos oviba járt a gyerek sok olyan ovistárs volt, aki egy évvel hamarabb ment suliba, illetve a barátaink is a környéken laknak, így már volt egy képem róla, hogy melyik suli milyen irányultságú (melyik „versenyistálló”, melyik „menő”, melyik „konzervatív” stb.).

Továbbá szempont volt nekem, hogy ne legyen messze (lehet, hogy maradi vagyok, de szerintem jobb, ha gyalog hazasétálhatunk délután, mintha becsapom a gyereket a kocsiba folyton).

Ezek alapján már alapvetően leszűkült a kör, a maradék négy iskolába pedig elmentem/tünk előkészítőre vagy simán felhívtam őket, hogy beszélhetnék-e az igazgatóhelyettessel (ez is sokat elmond, az egyik helyen konkrétan kiröhögtek, egy másikban pedig simán kaptam egy órás „fogadóórát”, és elbeszélgettünk az iskolaválasztásról).

Ezek alapján tovább szűkült a kör, mert volt olyan suli, ami nagyon „menő”, felújított épület, minden környékbeli oda vágyik, de a tanítónők annyira antipatikusak voltak, és a rendszer is, hogy a körzetes suliba előkészítőre kelljen járnia a 6 éves gyerekeknek… szóval ez is kiesett.

Szerintem egyébként a gyerekedre és magadra koncentrálj, először gondold végig, milyen is ő, és mit szeretnél te: kell-e neki a hajtás, bírja-e, vagy inkább azt gondolod, azt érzed rajta, hogy az alsó tagozatos gyerek fő elfoglaltsága a játék kéne, hogy legyen, így nem akarod szekálni a sok tanulással/különórával.

Az iskolák vezetői elvileg elmennek az óvodákba bemutatkozni minden évben, ott elmondják, az ő sulijuk miben más, mint a többi, lehet kérdezni.

És érdemes az igazgatót is megnézni, ha lehet, mert itt is igaz, hogy „fejétől bűzlik a hal”.

Most az a trend, hogy felsőben elviszik a gyerekeket az általános iskolákból 8 vagy 6 osztályos középiskolákba, így én bármilyen suliról érdeklődtem, abban megegyeztek a válaszok, hogy a felső tagozat sz@r. Viszont nekem az volt a szempont, hogy alsóban ne gyötörjék halálra a gyereket (szerencsére sajátos érdeklődése van, így szerettem volna hagyni számára némi szabadidőt, hogy ezzel is foglalkozhasson), és legyen valami művészeti jellegű tevékenység, amire buzdítják, mert tudtam, hogy imád kézműveskedni, és a zenét is szereti.

Egyébként van egy ilyen kezdeményezés: [link] bár sajnos igen kevés vélemény van fenn a sulikról.

(a 3. hozzászóló vagyok megint)

Tudom, milyen nehéz ez az ügy, azért írtam ilyen sok mindent, hátha segít, örülök, ha valamit fel tudsz használni a tapasztalataimból.

Az jutott még eszembe, hogy engem erősen befolyásolt a „szülőanyag” is, hogy kik járatják az adott suliba előkészítőre a gyereküket. A számomra nem szimpi suliba pl. sok dzsipes „műnő” anyukával találkoztam, és bár igyekszem toleráns lenni, és nem kétlem, hogy ők is lehetnek jó fejek, de egyszerűen azt éreztem, ez nem az én közegem. Érdekes módon végül ebből a szempontból sikerült nagyon jó sulit választanunk, a szülők és a gyerekek szimpatikusak, többekkel nagyon jóban lettünk. Azért gondolom, hogy ez fontos, mert a gyerek kedvét a tanítók mellett nyilván az osztályközösség befolyásolja leginkább, és ha valamennyire hasonló beállítottságú emberek közt van, az remek.

No meg így az esetleg a gyerekek közt felmerülő problémákat is meg lehet beszélni a szülőtársakkal.

Sajnos egyébként az ismeretségi körömben az a ritkább, hogy valaki úgy érzi, valóban jó helyre került a gyereke. Ha mondjuk két tanítónője van (pl. az iskolaotthonos rendszer miatt), akkor az is nagy szám, ha már az egyikük jó fej. Szomorú, de most, hogy már belelátok, egyetértek azzal, hogy valami nagyon nem stimmel az oktatási rendszerben, és a legtöbb tanító valóban a csillogó szemmel csöndben ülő, csak utasításra mozduló gyerekeket kedveli.

(Persze, értem én, hogy keveset keresnek a tanítók, hogy ellehetetlenítették a munkájukat, de akkor is azt gondolom, hogy ez egy hivatás, ahová nagyon meg kellene válogatni az embereket, mert egy életre elvehetik a gyerekek kedvét, érdeklődését, lelkesedését – és ez nem csak a családok, hanem a társadalom tragédiája is.)

Erről egyébként Vekerdy egy írása jut eszembe, szó szerint nem tudom most idézni, de a lényege az, hogy persze tudja, hogy a tanítók azokat a gyerekeket kedvelik, akik hátratett kézzel ülnek napi 8 órában, és lesik a tanítók szavát – csakhogy ezek a gyerekek vagy buták vagy gyenge jellemek, és be kellene látnunk, hogy nem ők viszik előre az emberiséget, hanem azok, akiknek saját gondolataik, véleményük, éreklődési körük van.