Féltem a kisfiamat az első osztálytól. Esetleg iskolát tudnátok ajánlani?

Az én lányom teljesen hasonló életkorban és tudásban, tudásszomjban is. Nekem van tanítói végzettségem.

Bármelyik mezei suliban lehet olyan ügyes tanító néni, aki képes differenciáltan tanítani, ennek utána kellene járnotok a környéken.

Viszont! Ne tanítsátok a folyóírást, mert ha a rossz rögzül benne, azt nagyon nehéz lesz helyrehozni. A lányom is nyomtatott nagybetűkkel ír, az iskolában majd megtanulja az írott betűket.

A másik: azt ne bánd, hogy "erőltetik" a szótagolást, hiszen az a helyes

bocs, folytatom

szóval a helyesírás megtanulásának fontos feltétele. Én elhiszem, hogy sokat tud a fiad (mondom, a lányom is kb. ilyen szinten van), de lkesz még mit tanulnia az iskolában, hidd el. Pl. a lányom nem szótagolva olvas, hanem betűzve, és utána összeolvassa. Ez nem annyira jó, mert nem érzékeli a szóelemek határait. Néha játszunk szótagolósat, de nem erőltetem, mert majd a suliban szépen megtanítják neki.

Ja, még egy dolog:

"ránézésre tudja az egész szót" - na, ez egy csapdahelyzet, akkor valószínűleg képolvasássszerűen tanult meg olvasni, mint annak idején mi a Gubanc-ábécével, nem csoda, hogy a harmincasok között is annyi nehezen olvasó van. Próbáld ki, hogy hasonlóan kezdődő szavakat mutatsz neki, pl. nadrág - nadragulya, érzékeli-e a különbséget. Ha nem, akkor igenis nagy szüksége lesz a szótagolásra.

(A lányom pl. hajlamos a fenti hibára.)

Az én gyerekem nem tudott írni-olvasni, mikor elsőbe került, de láttam elsőben, hogyan reagálnak a tanítónők nálunk.

Ők kifejezetten szerették azokat a gyerekeket, akik előbbre tartottak, bár együtt kellett haladniuk a többiekkel, kaptak külön feladatokat (pl. ők oszthatták ki a könyveket, mert már el tudták olvasni a gyerekek ráírt nevét), sőt, kifejezetten kis kedvencek voltak, több mindent elnéztek nekik, mint a többieknek.

Szóval szerintem nem kell félned, mindenféle tanítónő van, kérdezd meg a potenciális tanítónőt, milyen tapasztalatai vannak etéren, és ha nem szimpatikus a hozzáállása, ne hozzá add a gyereked!

Még annyit tennék hozzá, hogy az, ha egy gyerek túl korán olvas, azt mondják, időnként inkább problémát okoz a későbbiekben. Az egyik ismerősünknél ez igazolódott is annyiban, hogy hiába remek olvasásból a gyerek, nem tud helyesen írni – éppen azért, mert csak rápillant a szavakra, túl gyorsan átfut rajtuk. Az elsős gyerekeimnél viszont én azt láttam, ahogy egyszerre tanulnak olvasni és írni, a gyerek sokszor rácsodálkozik, hogy jé, ezt a szót így írjuk, pedig mikor kimondjuk, másnak hangzik (pl. tetszik – teccik).

Nyilván tudom, hogy nem ti erőltetitek, de én is azt gondolnám, hogy a folyóírás megtalulását legalább meghagynátok az iskolának. Bevallom, én nem is merném tanítani erre a gyereket.

Másrészt pedig szerintem nagyon jó, ha egy gyerek vágyakozhat valamire, amit nem kap meg azonnal. Ha a fiad vágyik arra, hogy úgy írjon, mint a nagy unokatesó, mondd meg neki, hogy nemsokára iskolás lesz, ott mindent meg fog tanulni, amit a másik – és mennyivel jobb, ha várja az iskolát, vágyik rá, és majd eljön! :)

A szótagolásról még annyit, hogy nálunk elsőben ugyan így volt írva az olvasókönyvben minden szöveg (mármint szótagolva), de igazából csak másodiktól volt erről szó, mikor már biztosan olvasnak-írnak, és a helyesírásra kezdenek rámenni.

Egyébként szerintem igaz az, hogy tanítónőt válassz, ne iskolát. Manapság minden tanítónő találkozik olyan gyerekekkel, akik előbbre vannak valamiben, és nekem a tapasztalatom az, csak a tanítónő hozzáállása számít, nem az iskola fennen hangoztatott „nyitottsága”.