Kislányom cica lesz a farsangon, kellene egy cicás vers, amit elmondhat bemutatkozásként. Valaki tud ajánlani egy jót?

Bécsi Edit : A cica

Cirmos cica tanakszik,

Hogy csaphatna ma lagzit.

Kamra, pince bezárva,

Nem juthat be a házba.

Pedig egy kis tejecske

Haj, bizony be jó lenne

S mert nem talált egyebet,

Fogott hát egy egeret.

Macska, macska,

csacska macska,

fürge, mint a

kishalacska.

Ide fut,

oda fut,

megpihenni

sose tud.

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt hol nem volt...

Volt egyszer egy iciri-piciri házacska.

Ott lakott egy iciri-piciri kis macska.

Volt annak két iciri-piciri kis ökre,

rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.

Csizmát húz az iciri-piciri kis macska,

hová lett az iciri-piciri barmocska?

Bejárja az iciri-piciri kis erdőt,

s nem leli az iciri-piciri tekergőt.

Bejárja az iciri-piciri kaszálót,

s nem látja az iciri-piciri kószálót.

Rátalál egy iciri-piciri kis tökre,

bánatában iciri-picirit meglökte.

Felfordult az iciri-piciri tököcske,

benne a két iciri-piciri ökröcske.

Megörült két iciri-piciri ökrének:

Vége van az iciri-piciri mesének.

Hegedül a kisegér

Hegedül a kisegér, penget rajta,

Csellón játszik a macska, vonó a farka.

Ez a csuda zenekar cincog, nyávog,

A lagziban a táncot csak erre járod.

Gazdag Erzsi:

Tarka cica, fehér cica

Tarka cica,fehér cica, haj!

Meglátta, hogykemencén a vaj.

Tarka cica,fehér cicaegyet ugrott, haj!

S nyelve hegyénelolvadt a vaj.

A gazdasszony

Haragjábanseprűt fogott, hej!

S kopogott a fehér cica,tarka cicafej.

Nemes Nagy Ágnes

Cirmi és a tej

Cirmi macskánk be szeretne

Rácsapni a verebekre

Mégis inkább egeret

Fog a házban eleget.

No de nincs jobb – ugye, Cirmi? –

Mint a tejbe beleinni,

Már lopódzik sündörögve,

Végre, végre itt a bögre.

Jaj, be édes ez a tej!

Cirmi gyorsan lefetyel.

Ne siess úgy, hatra-vakra!

Beragadtál, habzsi macska!

Ez aztán az ijedelem!

„Hol a fejem? Jaj a fejem!” –

Rúgkapál, hull a tál –

Végre Zsuzskó rátalál.

Be falánk vagy, Cirmi macska!

Mi lenne, ha okosabbra

Nem találnál önmagadnál,

S most már végleg bennragadnál?

No de ne félj, pici állat,

Látod, mégis kicibállak!

(Mentovics Éva: Cirmoscica)

Cirmi cica vagyok,

s nem lopom a napot.

Ha egér jön közelembe,

cincogástól elmegy kedve.

Megkergetem, s hamm! Bekapom,

majd egész nap lustálkodom.

Ha kicsit komolyabb is mehet, akkor:

Neruda: A macskához

Tökéletlen volt

kezdetben minden állat

hosszú farokkal. apró

szüköske fejjel.

Csak fokról fokra, később

cseperedett fel

és alakult ki

tarka irhája, kecsessége, röpte.

Csupán a macska,

a macska

volt már eleve büszke

tökéletesség:

végleges alakjában jött a földre,

magában járt, és tudta, mire vágyik.

Az ember hal vagy madár vágyna lenni

a kígyó mindig szárny után sóvárog,

a kutya félresikerült oroszlán,

a mérnök költővé szeretne válni,

a légy fecskéül akarna tanulni,

s légynek kívánna látszani a költő,

ámde a macska

csak macska akar lenni,

és minden macska macska,

farkától bajuszáig,

eleven egér-szimatáig,

az éjszakától aranyló szeméig.

Nincs még oly egység,

amilyen épp ő,

se holdnak, se virágnak

nincs ily végső alakja,

oly egy darabból

való, mint a nap vagy egy ékkő,

és ruganyos körvonalának

finom és tiszta rajza,

mint faragott szenté a bárka-orron...