S. O. S anyukák mert befogok dilizni?! (hosszú)

Nálunk is ugyaez volt. nagy 4 éves a kicsi most 3 hós. Annyira nem volt hiszti, inkább szófogadatlanság és sértődés.

Nekünk az segített hogy ahányszor csak lehetett megölelgettük és mondtuk neki mennyire szeretjük, csak úgy nem kell hozzá semmi jócselekedet.

Meghát neki is idő kell hogy megszokja az új helyzetet.

nagyon jókat írtak az előző válaszolók is:

-semmi csokizás-lekenyerezés, pont ezzel erősíted az érdekből-szófogadást.

- ha hiszti van akkor nyomás a szobába/gondolkodószékre és majd he megnyugodott és lehet vele beszélni akkor előjöhet és meg lehet oldani a gondot normálisan, nem üvöltve. Hidd el, 3-4 próba után rá fog jönni, hogy neki is jobb, ha nem "elfledve"/ forgalomból kivonva kiabál ott magának...

- ha eldobja a játékait, szedd össze egy kukászsákba és rakd ki a kuka mellé. Néhány kedvenc lehet, hogy egy időre ki lesz vonva a forgalomból (pl visszahozod amikor nem látja és néhány hónapra felteszed a padlásra. ő higgye azt, hogy kidobtad!), de megtanulja, hogy nem dobálhat csak úgy! Nekem egyébként ez a pakoláskor stb is bevált, amire azt mondom, hogy rakd el/vedd fel stb különben kidobom már szaladnak is összeszedni - hozzáteszem, egyetlen egy kis műanyag húszforintos vackot dobtam ki összesen, mégis tudják, hogy nem viccelek. Nehéz amúgy a tekintély és a szeretet közözz egyensúlyozni állandóan, de muszáj.

- figyi, nagyon is jól érzed, hogy a baba érkezése borította meg őt ennyire. Amikor a leghülyébben viselkedik, pont akkor lenne a legnagyobb szüksége egy kis szeretgetésre. Nehéz, mert a buta viselkedést ugye az ember nem "jutalmazhatja" ölelgetéssel, de azért próbáld ki, hogy nem te is elkezded felemelni a hangod, hanem odavonod magadhoz, megölelgeted és belesusogod a fülébe, hogy szereted és tudod, hogy most azért dühös mert... stb. minden lehető alkalmat meg kell ragadnod, hogy érezze, így is elfogadod őt, így is szeretet, és nincs szüksége provokációra, hogy ezt meg is mondd neki akár napi 100x.

épp ezért: amikor csak lehet, csinálj vele privát programot! ne mfeltétlen úgy kell hogy a kicsit lepasszolod teljesen, nyilván néha erre is szükség lenne, de ha másként megoldható, jelen lehet, de a nagyot helyezd előtérbe. pl találjon ki egy programot, menjetek el, foglalkozz annyit közben a naggyal amennyit csak lehet és minimálisan a kicsivel. Legjobb, ha ő közben alszik vagy rá se kell nézni stb. ha apa/bárki bevonható, akkor menj el a naggyal kettesben! legyen minden nap olyan rituálé, ami csak a tiétek, ha napi 2x 10 perc ,akkor annyi, de valami oylan privát idő, ami csak kettőtöké! és bármikor "normálisabban" viselkedik, erősítsd meg abban, hogy most milyen jó nektek együtt. ha épp zizi, akkor meg próbálj a viselkedése mögé látni, a konkrét szituban mi zavarhatja stb.

én is végigzongoráztam ezt két saját gyerekkel és végigasszisztáltam 4 közeli rokonnál. csakis az vált be, amiket írtam: minél több privát idő és figyelem, és hogy a nagyobb tudatosítsa magában, hogy szeretik elfogadják mindentől függetlenül. Ugyanakkor a szabályok továbbra is kellenek: nem dobálunk, igenis csendespihenő van ebéd után stb...a szabályok nekik is kellenek, keretet adnak a mindennapi kis létüknek, most különben is fel van borulva az élete a kicsi miatt hát különösen fontos, hogy tudja, mit lehet és mit nem stb. Helyezd kicsit őt az előtérbe, a baba nem sínyli meg, ha a nagyobb picit előrébb van sorolva viszont a nagy nagyon is megsínyli, hogy megszűnt kizárólagos gyereknek lenni. Meg fogjátok találni az egyensúlyt, kitartás. Szedj magnéziumot, dajkáld sokat a nagyot is és beszélgess vele rengeteget mindennapi kis dolgokról, nem direktbe a viselkedésről, hanem ami őt érdekli, sőt, amíg ilyen pici a tesó jobban tudsz csak a nagyra figyelni, még most húzz bele, mert nemsoká elkezd kúszni mászni és most szólok, hogy az keményebb időszak lesz a mostaninál! Úgyhogy hajrá, töltsd fel csurig érzelmileg a nagyobbat amíg van rá kapacitásod!

nyugi, sikerülni fog!!!