Nagy kérés egy 2 évestől, hogy az "akarok" szó helyett a "szeretnék" szót használja?

Szerintem gondold át, hogy Ti hogy használjátok és légy magadhoz őszinte. Ha Ti felnőttek a szeretnék szót használnátok, akkor Ő is azt tanulta volna meg.

Én úgy gondolom, hogy 2 évesen még Ő nem fogja megérteni a különbséget.

Megérti 2 évesen is a különbséget. Az én lányom is az "akarom" és a "Kell" szót mondogatta. Pedig mi mindig a szeretném, vagy a megkaphatom szavakat használtuk.

Az én lányomat elég hamar rá lehetett szoktatni a helyes kifejezésekre.

Amikor kellett neki valami és azt mondta hogy akarom, akkor leguggoltam hozzá, és kedvesen elmondtam neki, hogy megkapja ha azt mondja hogy "szeretném" Ha nem mondta nem kapta meg. Legyen az egy baba vagy kisautó. Hamar rájött hogy így könnyebben megkap dolgokat.

A gyerekeket már 2 évesen lehet tudatosan nevelni. Lehet nekik tanítani hogy a köszönöm is szép szó.. Ha csúnya szót hall (amit nem feltétlenül otthon hall, hanem az utcán, a téren stb) már lehet tanítani hogy nem szabad mert csúnya szó..

Még ne várd el tőle. Sok felnőtt is használja, néha én is. Az emberek tudatában nem igazán különül el a két szó jelentése.

Mindenesetre én is kijavítom a fiam.

Ha belegondolsz Őket még a rettentő erős akarat viszi előre!Mindent(beszélni,járni,fogni,bilizni)ez az erős akarat miatt tanulnak meg.Ha otthon a kérek és szeretném szavakat használjátok akkor nem hiszem,hogy izgulni kéne miatta.Dackorszakban van és még rá is tesz egy lapáttal ha látja az ideget rajtad.

-anya,teát akarok!(gyerek)

-rendben,és?!kéred?(szülő)

-igen,kérem.

Szerintem ennyivel pont megoldható a dolog.

De cuki! :))

Az én 2 évesem még alig beszél, de az akaratát nagyon jó kifejti, nemes egyszerűséggel annyit mond, hogy "azt anya!" :))

Én is mindig visszakérdezek, hogy azt szeretnéd? Remélem majd ez marad meg benne.

A nagyobbik gyerkőcöm 4,5 éves és ha nagyon elszalad vele a ló még a mai napig hajlamos rá, hogy csakazértis azt mondja, hogy akarom, pedig azért ő már tudja, érti hogy így nem ér el vele semmit, de mégis. Benne is még tombol az akaratoskodás, azért nagyon remélem, hogy előbb utóbb észhez tér és elhagyja. :L Legalább is az apjával azon vagyunk, hogy ezeket elhagyja.

Elgondolkoztam amit írtál, hogy nem tudod felidézni, hogy beszélsz hozzá, hát én sem. Én akkor szembesültem a saját beszédemmel, mikor a nagy úgy igazán beszélni kezdett és minden egyes szót, szófordulatot átvettem tőlem meg az apjától. Na ekkor kezdtem igazán odafigyelni, mit és hogyan, milyen hangsúllyal mondok, de még így is kihámoz minden olyan szót a beszédünkből, amit nem kéne.

Szóval azt, amit mondanak, egy az egyben tőlük veszik át, mert ha nem hallja soha az akarom szót, nem is fogja magától mondogatni ennyi idősen.