Hogyan szakadjak kétfelé? Pocsék anyának érzem magam.

Neke két éves ikreim vannak. Gondolhatod. Olyan féltékenyek egymásra, hogy az borzasztó.

Én próbálom nekik magyarázni, hogy imádom mindkettőt, egyformán puszilgatom, babusgatom őket, de nincs két ölem, nincs 4 karom, mindig csak egyikkel tudok pusziszkodni pld.

Ezt próbálom nekik magyarázni és felfogják, mert ilyenkore az egyik egy kis időre elmegy mást játszani, majd cserélnek.

Az a javaslatom, hogy nagynak mondogasd, hogy szereted, de a pici az ő testvére, akit szintén szeretgetni kell, mind a kettő nagyon fontos neked, és hagyd, hogy anya a testvéreddel is foglalkozzon. Egy idő után emg fogja a nagy érteni, mert ebben a korban már mindent megértenek. Sajnos sok türelem kell ehhez, de meglesz a gyümölcse.

Nem vagy pocsék anya egyedül vagy enni. Én tudom milyn sz@r ez. Az én kicsim 8 hónapos a nagy 3 éves. Már én is azt hittem hogy túl vagyunk a nehezén de nem. Mikor a kicsi megszületett a nagy bekakált úgy egy hétig megint. Azt vettem észre h már túl van ezen szreti a tesót főleg hogy már van hogy együtt játszanak, de az apját nem adja. Elmentem zumbázni és apa tette a kicsit tisztába és a nagy is bejelentette, hogy őt is teheti. Direkt bekakált, de aznap már megvolt a napi adag de addig küzdött hogy sikerült egy kis gubics.

A másik, elfárad az ember. Mi örökösen a betegségekkel küzdünk amit az oviból szedünk. Pl tegnap nekem fájt a fülem, olyan ingerült voltam, vagyok hogy szégyellem de ordítoztam és rácsaptam a nagyobbik gyermekemre. A kicsi stresszmérőként működik így tegnap meg ma sem akar enni. Hát ettől mg a falra mászok. Én már valami nyugtatón gondolkozok hogy nem ártana ha szednék, de akkor meg félek h álmos lennék. Nincs megoldás segítség kéne de nincs.

Mindenkitől azt hallom h a ház már kitakarítva karácsony előtt, nálunk meg áll a retek. Sírni tudnék...

2 éves kor körül "újraközeledési krízisnek" nevezett jelenség zajlik le éppen. (Nálunk is, pedig az enyémnek nincs tesója.) Sokszor olyanoknál is előjön, akiknél a szeparációs szorongás nagyon enyhén zajlott 8 hónapos kor körül. Ez most ugyanúgy szorongást okoz neki és a határait, határaidat feszegeti, szerintem most annyiból nehezebb, hogy értelmesebb és jobban fel tudja fogni, hogy különálló egyén vagy, nem az ő része + ugye a kistestvér jelenléte is nehezítheti a helyzetet. (Bár szerintem nálatok ez most nem elsősorban arról szól.) Emellett pedig nagyon sok gyereknek 2 éves kor körül lerövidül az alvásigénye, a napközbeni alvást sokan el is hagyják (pedig szerintem szükségük van rá). Próbáld meg esetleg fél órával később lefektetni, amikor már fáradtabb.

Sajnos az enyémnél is megy a nyűglődés, pedig én pl. ráérek egész nap csak vele foglalkozni, úgyhogy ne okold magad, ez egy természetes életkori sajátosság, nemsokára lecseng ez is :)