Csak engem dühít fel, ha valaki 1,5 év különbséggel szül 2 gyereket, de a nagyobbikat mindig lepasszolja?

Engem nem érdekel igazán.

Téged miért dühít fel? Sajnálni lehet a gyereket, persze, de minek dühöngsz olyan dolgokon, amelyekhez nem hogy közöd nincs, de változtatni nem tudsz rajta? Olyan mintha az ő hülyesége miatt magadat büntetnéd.

Én 17 hónap különbséggel szültem a kislányaimat,második véletlen volt,persze már nem bánom,mert szuperül elvannak,de eszembe sincs soha egyiket se lepasszolni.Ha pihenni szeretnék,akkor mindkettőt elviszem a nagyiékhoz egy órára.Két gyerekem van,kettőt vállaltam,sose tennék különbséget olyan szempontból köztük,hogy az egyik megy,a másik marad.Az első időkben érdekes volt a helyzet,mivel a nagy 3 hónapos kora óta átalussza az éjszakát,a kicsi meg fordított napirenddel született,de neki beállt olyan 2 hónapos kora körül,addig pedig inkább csak loptam magamnak órákat.Délután együtt aludtunk:)

2,5 éves és 1 éves lányaim vannak.:)

4-es válaszoló vagyok:

Tulajdonképpen minden eset teljesen más,én csak annyit fűznék hozzá,hogy két gyerekem van.A nagy még nem volt másfél éves,mikor a kicsi megszületett.És én bizony,tudom,hogy mennyire nehéz az eleje.A kicsit elaltatom,a nagy felkel,mire a nagyot lefektetném,a kicsi kel.Ekkor ott tartunk,hogy mehetünk sétálni,hiszen az örökmozgót nem zárhatom be.Konkrétan volt,olyan,hogy24 órán át nem aludtam!Minden vicc nélkül...Sőt,amikor a nagylányom beteg volt,éjjel kettőkor sikerült ágyba dugnom,a kisbabám felébredt cicizni.Tehát nagyon nehéz két picivel egyszerre/azontúl,hogy a világ legcsodálatosabb dolga is egyben./

Nekem ikreim vannak, két évesek. Néha már kötelet keresek, vagy kést, hogy felvágjam az ereimet (kis túlzással természetesen), de soha el nem választanám őket egymástól, csak azért, hogy csak egy gyerekkel kelljen törődnöm.

Együtt vagyunk itthon, együtt megyünk vásárolni, nagyihoz ha mennek, mindketten mennek, stb...

Ez a természetes.

Nekem is két lányomvan kis korkülönbséggel. a nagy 2 a kicsi 2,5 hónapos. Nem egyszerű néha, de szerencsére jó gyerekeim vannak, így minden akadályt zökkenőmentesen vettünk. De nem mindenhol van ez így:(Nem tudom mi lenne,ha a kicsi hasfájós lenne, és egész nap csak sírna.

Nem tudhatjuk másoknak milyen az élete,mennyit bírnak.

Én egyet nem szeretek,amikor tényleg állandó jelleggel mellóőzve, és lapasszolva van a nagy. Na azon én is elgondolkozom,hogy minek is kellett ilyen hamar egy másik pici.

Néha néha kell a kikapcsolódás, az még nem bűn.

Én is gondolkoztam,hogy a nagynak néha jó lenne valami gyerektársaság. Nem adnám böclsibe, valami családi napközi heti 1-2 délelőtt jót tenne neki, de itt nincs sajna. És nem azért,mert le akarom passzolni, hanem látványosan szüksége lenne a barátkozásra. Ha megyünk vhová,vag yhozzánk jönnek kisgyerekesek,mint akit kicseréltek. Nem unatkozik,feltalálja magát..élvezi