Csak én vagyok itt anyuka aki nem tud elhelyezkedni Gyes után? Semmiféle munkahelyen? Most kezdete a kisfiam az Ovit.

Unokahúgom 2 teljes évig keresett állást. Heti 20-at minimum pályázott: túlképzett (diploma), két kisgyerek (ha beírta, be se hívták, ha nem írta be, lebarmolták érte) stb.

Most sikerült elhelyezkednie eladóként.

Szia!

Az egyik válaszoló meg írta,hogy még a gyereket is viheti kocsival,mert sz..r a tömegközlekedés.

Igen,már ha felveszik abba a városba,ahol dolgozol/dolgoznál...

Sajnos nálunk az a helyzet(Szeged),hogy csak akkor veszik fel a gyereket,ha szegedi vagy.(hiába ott dolgozol,az mindegy)

De kérdem én,a környékbeliekkel(vagy kevésbé környékbeliekkel) mi van,ha itt dolgoznak?

Mondjuk 7-re jár jó esetben dolgozni.Az ovi meg "kisfaluban" fél 7-től van. Az út busszal egy óra a munkahelyére.Nem ér oda fél óra alatt.Egy megoldás lenne: ha felvennék oda oviba/bölcsibe a gyereket,ahol dolgozik a szülő VAGY a lakóhelyére.Kinek mi a jobb.

Az emberek nagy többsége nem abban a faluban talál munkát,ahol lakik.Nem mindenki tudja megoldani,hogy majd apuka/nagyszülő... elviszi.

Szóval ez is nehezíti a dolgot nagyon is.

Meg eleve fel se vesznek mondjuk,ha 22-35 éves avagy és nincs gyereked(=még lehet) vagy ha már van,akkor azért nem.Ördögi kör...

Csak hogy írjak valami pozitívat. Én eddig 2 munkahelyen dolgoztam, az egyik egy 45-50 fős kis cég, a másik egy jóval nagyobb munkáltató. Mindkét helyen kivétel nélkül minden GYES-ről visszatérő anyukát visszavettek dolgozni. (már aki akart visszejönni) Én is biztos vagyok abban, hogy visszavesznek, amikor menni akarok.

Én az ismeretségi körömben is azt tapasztaltam, hogy azok tudtak nehezen elhelyezkedni, akik nem munkahelyről mentek szülni. Olyat csak elvétve ismerek, akit nem vettek vissza.

Nekem hamar sikerült munkát találnom, de én budapesti vagyok. Viszont hátráltató tényezők voltak, hogy egyedül nevelem a gyerekem, és még a diplomám is csak folyamatban levelezőn.

Ha valaki tanul, akár csak egy okj-t is, vagy levelezős főiskolát, mindegy, azok számára van egy tuti módszerem, ami időigényesnek tűnik, de szerintem ennyi időt a hagyományos munkakeresésbe is belefektetnek az emberek: a tanulmányaimhoz köthető szakmákban gyakorlati helyet kerestem néhány kiszemelt cégnél. Nem gyakornoki munkát, hanem 60 órás fizetés nélküli szakmai gyakorlatom teljesítésére alkalmas helyet. Természetesen azt írtam, hogy az egyik kurzusom teljesítésének feltétele ez. Az ingyenmunkát mindenki szereti, még ha kevés is, így sok helyen szívesen fogadtak. Mint leendő szakembert, megismertettek a céggel, a működésével, és közben óhatatlanul megtudtam, hogy milyen pozíciókra fontolgatják, hogy felvesznek valakit. Így nem kívülről, kuncsorogva szereztem meg az infot, hanem szinte belsősként. Eközben pedig nekik is lehetőségük volt megismerni engem, és megtapasztalni, hogy hogyan dolgozom. Így még a pozíció meghirdetése előtt jelentkezhettem az állásra, és meg is kaptam. Ha csak írok nekik egy e-mailt, hogy hello, levelezős egyetemista anyuka vagyok, van-e szabad állásotok, hát nem sok esélyem lett volna, de így még az állásról való beszélgetés előtt volt lehetőségünk mindkettőnk számára előnyös szakmai kapcsolatot létesíteni, és hamarabb ismertek meg engem jó ingyen-gyakornokként, mint álláskereső tanuló anyukaként.

Hónapokig kerestem munkát, mikor kipróbáltam ezt az ötletem, és ez elsőre bejött. Ajánlom mindenkinek!

Ha nincsenek folyamatban tanulmányok, akkor is biztos ki lehet találni más apropót, hogy kapcsolatba kerülhessen az ember a kiszemelt jövendőbeli munkahelyekkel: mondjuk szabadúszóként cikkírás a kiszemelt szakmáról, a szakma aktualitásairól, vagy ilyesmi (később aztán lehet kamuzni, hogy sajnos nem fogadta el a lapkiadó. ha tiszta lelkiismeretet szeretne az ember, tényleg ír egy cikket, amit beküld ide-oda, várva a biztos elutasítást). A lényeg, hogy megmutathasd magad, mielőtt ítéletet mondanának rád egy önéletrajz alapján.

Bátorság és talpraesettség!

Persze a szerencse sem árt, de nem azon múlik.

Amúgy együttérzek, én is utáltam a hagyományos álláskeresés monoton kudarcait.

Én azt kérdezném itt többetektől, akik nem tudtok elhelyezkedni, hogy milyen végzettségetek, szakmátok és mennyi korábbi munkatapasztalatotok van? Illetve persze az sem mindegy, hogy az országnak melyik részében éltek, mer van, ahol tényleg alig van munkalehetőség és nagyon nehéz.

Én budapesti 3 kisgyerekes anyuka vagyok, és ugyanahhoz a céghez mentem vissza, mint ahol a szülés előtt dolgoztam, viszont teljesen más területre, mert a szülés alatt már betöltötték a régi helyemet, és utána a válság miatt csökkentették a létszámot, szóval ugyanabba a munkakörbe nem tudtam visszamenni. Tény, hogy mi egy nagy cég vagyunk, kb. 2000 alkalmazottal, ennek kb. 80%-a Budapesten, és nálunk is visszavesznek mindenkit, aki gyed vagy gyes után akar visszajönni. Nagyon sokan amúgy nem akarnak visszajönni és ezt már akkor tudják, amikor elmennek szülni az első babával.

Nálunk sok a kisgyerekes szülő, és a folyamatos betegségek miatti távollétet nem tolerálják, de ez valahol érthető, mert ha ő nincs ott, a munkát akkor is meg kell csinálni... valaki másnak. Szóval nálunk a nagyi (csak az egyik) és a férjem is részt vállal, ha kell.

Amit még tapasztaltam, hogy ismerős nélkül nagyon nehéz, sokkal kisebb az esély a bejutásra. Itt nem arra gondolok, hogy protekció meg előre le van zsírozva a pozíció (persze ilyen is van), de ha mondjuk jelentkezik 10 hasonló végzettségű ember, akkor az igenis előnyt élvez, akit valaki már ismer a cégnél, beajánlja, jókat mond róla, stb. Sokkal nagyobb eséllyel hívják be az interjúra.

Sokszor azt látom (én is egy kisebb vezető vagyok), hogy rengeteg olyan ember jelentkezik a munkára, aki nem felel meg a feltételeknek, nem egy kis apró feltételben, hanem alapkövetelményben (pl. elvárt végzettség, diploma, nyelvtudás, munkatapasztalat). És mégis jelentkeznek, őket tényleg nem fogják behívni, mert azokkal foglalkozunk, akik teljesítik az elvárásokat, és azok közül választjuk ki a legjobbat (erre törekszünk legalábbis).

Utolsónak:

Igen, ahogy írod, sok minden nem mindegy. Esetemben: úgy jöttem el, hogy visszavárnak....aztán mikor jeleztem, hogy jönnék, közölték, hogy közös megegyezéssel inkább ne jöjjek.... (1. pofon, pedig imádtam a munkám, sokszor túlóráztam, dolgoztam mások helyett - javítottam mások hibáitl... de ezek szerint nem volt elég, mert nyalni, azt nem tudtam...)

Hely: Bp-en dolgoztam, de hatvanban lakom. Azaz egy frankó ingázást vállaltam be. Ez gyerekkel már azért durva, de ha más nincs, hát persze bevállalnám.

Végzettség: közgazdász. Angol nyelv - leginkább szakmai. Számláztam és könyveltem, riportáltam.

Cég: egy kb 20fős nemzetközi cég Mo-i leányvállalata.

Hát már július óta keresek, sehol semmi. Pesten azért nem mindegy, hogy Csepel, v 13.kerület... Itt helyben NEM hirdetnek meg semmit. Brutális, hogy mennyire ismerősök ismerőse...stb alapon lehetne csak elhelyezkedni. És még a 20km-es körzetben lévő településeken sincs semmi pénzügyi-számviteli álláshirdetés.

Úgyhogy szépen örüljön, akit visszavárnak, és vissza is veszik. Ja, és persze én is vállaltam volna a 6 órát, a másik pozíciót, szóval nagyon rugalmas lettem volna.

Most meg marad az idegesség, hogy mikor, hol és mit fogok találni. Persze építő jellegű ötleteket én is várok :o)