Gyermeki fantázia? Hagyni vagy nem hagyni?

nem pontosan értem :)

a gyereknek a fantáziája hatalmas és ez jó, örülni kell neki.de hazudni nem szabad. akkor jó ha tudja, hogy az nem az, de bele tudja képzelni.

ha jól értem, te nem mondtad, hogy az az igazi micimackó, tehát tudja a gyereked csak eljátsza, hogy mégis az.

ezzel nincs semmi baj.

ha viszont te magyarázod bele, hogy márpedig az az igazi (de mint írtam, nekem nem ez derült ki), az nem jó, mert abban nincs benne a gyerek fantáziája csak a hiszékenysége.

szóval nem értem miért kéne neki megmondani, hogy az nem az igazi micimackó, miközben tudja? de mivel tudja, nem lesz gond ha meg is mondják neki, majd néz nagy szemekkel, hogy ő is tudja, nem értik ezek a játékot :)

Ég óvjon az ilyen hülye ismerősöktől...

Szerintem nem szükséges a gyermekeiteket összeereszteni, én más óvodába iratnám. :-)

Erről az jutott eszembe, h a fiam kb. 2,5 éves volt, amikor már elég zép kiautókészlete volt. Márkákat nem tudot, hanem azt mondta pl. h "zöld autó", "kék autó" "apa-autó" (apától kapta) stb.

Egyszer eljött hozzánk egy rokon kisfiú, ő 5 éves volt, és együtt autóztak. Na, mondta neki, h ez a nissan, ez a bmw, ez a porsche....Fiam kétségbeesetten nézett ránk és morogta, hogy "Nyem, ez a pirosz autó"....

Szóval neki az az volt, mi nem javítottuk ki, h áááá, neked nincs igazad, mert az igen is egy nissan. Maradt piros autónak. Odamondtuk ugyan, h igen , a márkája nissan, de őt nem igen érdekelte, piros autó kész.

Ez is hasonló. Meg kell hagyni a maga kis "világában"

Szerintem ez így teljesen rendben van. Micinek nevezte el, nem Micimackónak. Látja, hogy rokonok, de nem azt mondja, hogy ez _a Micimackó_.

Unokahúgoméknál minden szörp és színes ital feketeribiszke volt. Pedig a kislány tudta, hogy a különböző színek különböző ízeket is takarnak. Volt, hogy magától mondta, most sárga színűt kér. Ekkor volt 2-3 éves. Most 7, és már a nevén nevezi. Nem lett semmi baja attól, hogy a fantáziájára lett hagyva jónéhány dolog.

Bocsi, kicsit off leszek. De lehet, mégsem. Lassan 4 éves a kislányom. Imádja ismételgetni az újonnan tanult szavakat. Ha nem megfelelő értelemben, az se zavarja. Most találkozott azzal a szóval, hogy taxi, nagyon tetszik neki, többször megbeszéltük, mi a taxi, mit jelent taxizni stb. Tegnap a kádban főzőset játszott, közben persze be nem állt a szája, mondogatta, hogy ő "letaxizza" a mittudoménmit amit főzőtt éppen. Elég sokszor elmondta, nem akartam, hogy az oviban kinevessék, hogy butaságot mond, hát megkérdeztem, tudod-e mit jelent taxizni. Elmondta, mit jelent, majd hozzátette: azért én így is taxizhatok játékból!

Szóval egy gyereket szerintem piszkosul nem érdekel mások okoskodása. Neki az a maci a Micimackó és kész. Mindenki le van ejtve. Ha nem is mackó, hanem pingvin lenne, akkor is mindenki le van ejtve. Van szeme, ő is látja, hogy nem olyan mint a könyvben a Micimackó, nem kell neki osztani az érszt.

Szerintem nem kell kioktatni az ilyen korú gyerekeket, mert nem hül.ék, csak kicsik, akiknek élénk a fantáziája. Persze el lehet magyarázni, meg kell is, hogy mi-micsoda, de alapvetően ő is tudja, látja, hogy az ő mackója nem A Micimackó. Attól még játszhatja azt. Ez olyan, mint hogy a babával játszó kislányokhoz sem mész oda 5 percenként kijavítani őket, hogy "figyelj ide Piroska, ugye tudod, hogy ez csak egy játék baba és nem is él, te meg nem vagy az anyukája". Persze, hogy tudja, de játszik. Emlékszem, mi a barátnőimmel játszottunk Hamupipőkéset, meg Pocahontasosat is, mégsem hitte egyikünk sem, hogy TÉNYLEG ő a meseszereplő.

Az oviban meg majd maximum mondja neki az XYka, hogy ez nem is a Micimackó, a fiad meg majd valószínűleg azt válaszolja, hogy tudom, de csináljunk úgy, jó? Inkább azokra a gyerekekre szoktak furán nézni, akik lépten-nyomon el akarják "rontani" ilyenekkel a játékot, hogy márpedig megmagyarázzák, hogy az nem úgy van, meg az nem igazi.