Hogyan kezelitek, ha a gyereketek hisztizik/ordít?

Az én lányom 2,5éves és sem oviba sem bölcsibe nem jár még! Egy ideje már ez a legnagyobb "szórakozása" hogy mindenben ellent mond nekem,akárhogy is kérem::(

Pld elmondom neki hogy most megyünk a postára majd hazafelé játszhat. Erre eleinte 1,5óra volt még odaértünk pedig 20perc az út. Ezt egy idő után meguntam és vagy babakocsiba teszem(amit utál)és ordít,vagy húzom magam után és szintén ordít az úton. Vagy ha nem kap meg valamit a boltban szintén elkezd üvölteni,meg persze ha nem oda megyünk és nem azt csináljuk amit ő akar.:(

Már nagyon jól megedződtem és nem érdekel ki néz vagy éppen mit szól,pedig eleinte elbujdokoltam volna!

Nálunk a terelés hárítás nem működik,annál jobban visít! Paplanosra beszélhetem a számat. Ilyenkor nem tehetek mást húzom magam után és irány haza!!!:-(

Eleinte égett a pofámról a bőr,hogy mindenki minket !

Na, jó, bevállalom a lepontozást: el kell fenekelni.

Alternatívaként be lehet zárni egy szobába, amíg kitombolja magát, és felé se nézni, amíg abba nem hagyja.

Nem szabad rá odafigyelni. Maradj higgadt, és ne mondd, hogy fejezze be, egyszerűen menj el onnan, vagy látványosan foglalkozz mással. Azért csinálja, mert figyelmet akar, és tudja, ha ordítva hisztizik, csak vele foglalkozol. Nem elég, ha nem foglalkozol vele, LÁTVÁNYOSAN csinálj mást.

Megpróbálhatod még azt is, hogy beszélsz hozzá halkan, úgy hogy még véletlenül se értse, ha ordít, és amikor éppen nem beszélsz hozzá, akkor újra látványosan csinálj mást. Pl. én ilyenkor előveszek egy könyvet, vagy egy újságot, és nagyon olvasom.

A hiszti ideje egyre rövidülni fog, aztán elhagyja, mert látja, hogy ezzel nem ér el eredményt. Kitartás, elmúlik:D

A lányom másfél, és ő is állanódan hisztizik. Voltak próbálkozások régebben is, de mióta bölcsibe jár, azóta egyszerűen katasztrófa a helyzet. Gondolom ott azért nem mer annyira bepróbálkozni, mint itthon, és nekem marad a java. A héten szinte minden nap volt olyan hiszti, ami földön vergődéssé fajult. Csapkod, ordít, szó szerint sikít és vonyít. Borzasztó.

Próbálok vele normálisan beszélni, de nagyon nehéz, mert meg sem hallja sokszor, amit mondok. Ha itthon vagyunk, nincs gond, mert beviszem a szobájába, és hagyom, hogy kidühöngje magát.

Nyilvánosan meg megvárom, amíg valamennyire lehiggad, hogy lehessen vele normálisan beszélni. Nehéz, és türelmet próbáló.

Valaki itt írta az elfenekelést...Az a legrosszabb módszer a gyerekek ilyen korban tanulják meg,hogy hogyan kezeljék a dühüket és ha ezt össze kötik a bántalmazással akkor a későbbiekben nehezen fogja megtanulni hogyan is kell a dühét kezelni.

[link]

Szia!

Az én fiam is 3 éves múlt, szintén most kezdte az ovit + költözés is volt. Ugyanebben a cipőben járok, de tudom, hogy a változások miatt van, mert eddig szót fogadott és nem volt hisztis. Nagyon meg is ijedtem. Én is a "nem figyelek oda rá" módszert alkalmazom, de azért azt is csak mértékkel, mert sztem a nem figyelés is okozhat közömbösséget, ami újabb problémákhoz vezethet. Én rásegítem egy ki homeopátiával Nux vomica 15 ch napi 1x5 golyócska, amit pont ilyen esetekben ajánlanak. Nagyon sok múlik a következetességen!Kitartás! Én sem tudok egyenlőre többet tenni!