Rosszul csináltam eddig a sétálni tanítást, azért nem megy? Elrontottam valamit? Így jobb lenne?
Másfél éves fiam képtelen az utcán viselkedni. Hónapok óta próbálunk eljutni a boltig, ami elég közel van, de mindig elszaladgál. Próbáltam, amiket javasoltak: jutalmazás, ha eljön, ő válasszon útvonalat, ha nem viselkedik, babakocsi. Sose sikerült. Mindig be kellett raknom a babakocsiba (amiben már üvölt), mert cipelni már nem tudom pláne hazafelé szatyrokkal. Lehet, hogy az a baj, hogy ugye ha rosszalkodik, akkor babakocsi, de volt, hogy mondtam, ha viselkedik, kiveszem, ő azt mondta, igen, igen, de persze nem viselkedett, és akkor vissza megint? Ne legyen alkudozás, ha nem, nem, nincs aznap még egy lehetőség? A másik, akkor is el kell mennünk boltba, lehet, hogy nem igazi "büntetés" a babakocsi, hanem haza kéne menni egyből? Elintézném a bevásárlást máshogy, és minden nap kimennénk, és ha nem viselkedik, elmondom, hogy azonnal megyünk haza, ez jobb lenne?
A férjem szerint én rontottam el, de nem tudom, én úgy érzem, következetes vagyok, határozott, max. erre tudok gondolni, hogy nem egyből hazajöttünk babakocsival.
Ne essetek nekem, hogy mit várok el egy másfél évestől, csak tanács kellene, hogy lehetne túl lennünk a legkönnyebben ezen a problémán. Más gyerekeket látok, vele egy időseket is, mind olyan szépen mennek a szülővel, valamit tényleg nagyon elcseszhettem. Pedig nevelem, terelgetem, csak ez nem működik.
Nem hiszem, hogy elrontottál valamit. Az én lányom mindig szépen jön mellettem, pedig soha nem tanítottam rá. Csak elmondtam, hogy nem mehet messzire, mert ha elüti az autó, lapos palacsinta lesz belőle. De ő mindenben ilyen óvatos, szerintem ez természet kérdése is, nem csak nevelés.
Próbáljátok ki, hogy a férjed viszi vásárolni, vagy mentek együtt, és ő szól rá, lehet, hogy neki szót fogadna.
De igen, ha ilyen van, akkor ne legyen még egy lehetőség, tudod, hogy úgysem tartja be.
Amikor megtanult járni a lányunk, akkor én mindig azt mondtam neki, hogy fogd meg anya/apa kezét. Nem engedheted el, csak ha megengedjük! Nálunk ez bejött, mert nem ment le az útról, nem rosszalkodott. Szépen sétált mellettünk és ha valami érdekelte (99%-ban mindig), akkor megálltunk és megnéztük. Elmagyaráztam neki, hogy mi az és miért szabad vagy nem szabad hozzáérni.
pl. a bokrot elkezdte húzgálni, akkor mindig azt mondtam neki, hogy ne bántsd a bokrot, mert ő sem bántott téged.
14,5 hónapos a lányom, de mai napig nem bántja. Ha ott áll előtte, akkor is megsimogatja, mert elmondtam neki 3×, hogy a növények levegőt adnak, ami miatt mi tudunk lélegezni és élünk.
Én mindig elmesélem a dolgokat, nem pedig ledarálom, hogy mit szabad és mit nem.
Nálunk séta van a boltig. Ha elfáradt, akkor ott marad. Én megmondtam neki, hogy nem veszem fel.
Minden elinduláskor mondom neki, hogy hoz-e valamit vagy nem? Általában a babája mindig vele van.
Ha oda akarja nekem adni az úton, akkor mindig azt mondom, hogy: Anya téged hozott el otthonról, így téged visz (hátitáskában van a cucca). Te a babádat hoztad el otthonról, így te őt hozod.
Nálunk a játszótér olyan, hogyha hisztizik és nem nyugszik meg, akkor mondom neki, hogy köszönj el szépen a játszótértől és a játékoktól, mert megyünk haza.
Nincs alkudozás, nincs "na jól van, maradunk még, de..." ... ha megyünk, akkor megyünk. Ezt 2× játszottuk el, azóta nem nyűglődik.
Még azt mondtam neki párszor, hogy a játszótérre csak boldog gyerekek járhatnak. Ez is bejött nálunk, sosem sír és nyűglődik. Elfoglalja magát.
Persze, nálunk is vannak fennakadások, de az esetek 90%-ban nincs semmi gond vele.
Tudja jól, hogy mit szabad és mit nem.
Én 1x "vonszoltam" végig magam után az utcán másfél éves fiam, mikor hasonló problémák voltak.Előtte elmondtam neki sokszor, hogy most megyünk, sietünk, majd visszafele nézelődünk,de most nem érünk rá.Az az 1 hisztizés kellett,és rájött, hogy úgysem ér el semmit vele.
Én nem ajánlgatnék ezt-azt,hogy ő válasszon, vásárlás esetén nem mondanám, hogy "visszafordulunk" mert ez nem nem mindig megoldható.
1-2x lehet kiakad, ha határozottabb vagy és fogod a kezét és mész vele(te vagy az erősebb,ne engedd, hogy kihúzza,elrohanjon),aztán megtanul szépen menni.
fiam most lesz 2 éves és már több mint fél éve nem babakocsizunk, szépen megy.
Most a dackorszak miatt van, hogy egyedül akar menni,persze nem arra amerre én megyek, ilyenkor megállok, mondom neki, hogy jöjjön vissza,addig nem megyünk tovább, mikor visszajön és megfogja a kezem megdicsérem, hogy okos fiú, majd amikor olyan részre érünk ahol rohangálhat,ott elengedem.Ez eddig mindig működött szerencsére.
Az enyémnek ennyi idősen ki is ránthattam volna a kezét akkor se jött volna mellettem. 2,5 éves mostmár járunk gyalog pár hete, na de csigatempóban még mindig. Nem rontottam el semmit, születése óta rendkívül akaratos gyermek, szóval volt időm beletörődni és elfogadni.
Babakocsival intézek még most is sok dolgot.
Szerintem ne stresszeld a gyereket büntetéssel, ha egyszerűen nem képes a sétára. Máshoz se viszonyítsd magatokat, mert sok bamba gyerek van.
A férjed meg semmit nem ért a gyerekhez, vigye le mostantól minden héten kétszer munka után, és majd cipelheti. Nálunk minden héten leveszi a férjem, és látja milyen.
A másik, ha a gyermek meg a akar valamit vizsgálni akkor hagyjad, ha 2 óra míg körbejárjátok a környéket akkor annyi. Egyszerűen sokkal felfedezőbb érdeklődőbb. A babakocsit az ő biztonságos szállítására találták ki.
Mi akkor megyünk haza büntetésként, ha pl a homokozóban szórta a homokot valaki szemébe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!