Egyáltalán nem beszélő 2 éves gyereked mennyire volt önálló (evés, öltözés stb)?

Köszönöm a válaszokat!

Az én fickóm nagyon le van maradva, én úgy látom. Van egy nem sokkal idősebb bátyja, aki teljesen más volt ennyi idősen. Tudom, hogy nem szabad őket összehasonlítani, de annyira szembetűnő a különbség, hogy néha már aggódok picit.

Bátyus másfél évesen szépen elkezdett mondatokban beszélni, 2 évesen már 8 soros verseket mondogatott, egyedül evett kanállal, villával, öltözködésben is voltak már önálló elemek. Kirakózott, "olvastunk" sokat együtt, sétáltunk kézenfogva és érdeklődött, sokat beszélgettünk.

2 évesem viszont semmit nem beszél, bár sokmindent megért. Nem érdeklik a képeskönyvek, az állatok, egyedül ugyan iszik, de a kanállal evés a napi 3 kanálnyi ételre korlátozódik. Öltözéssel próbálkozik, de a zokni lecibálásán kívül még egyáltalán nem megy semmi.

Nem tévézik és sokkal többet beszélünk hozzá, mint a tesóhoz. Bátyushoz csak én beszéltem itthon, picihez beszélek én + tesó+ azt is hallgatja, ha én beszélek tesóval. Rengeteget foglalkozunk/foglalkoznánk vele ha hagyná, de hiába ülök le mellé egy állatos vagy autós kis könnyvvel, fél percig nézi majd kacag egyet és elszalad :S

Egyébként abszolút kiegyensúlyozott, jókedvű, barátságos gyerek, állandóan örül valaminek, türelmes, rendkívül jól eszik és alszik (pici kora óta egyedül elalszik a szobájában este és délután is). Nagyon sokat játszik egyedül, tartja a kontaktot közben, nevet, gagyog hozzám.

Tudom, hogy ennek sokan örülnének, mert nagyon "könnyű" gyerek, bátyus meg egy kis vérszívó, de nekem annyira furcsa ez...

Gyerekekkel foglalkozom egyébként, de csecsemőkkel, ovisokkal, iskolásokkal, pont ez a korosztály, akivel nemigen van tapasztalatom.

Nem izgatnám egyébként magam, mert tudom, hogy nem egyformán fejlődnek a gyerekek és azt is, hogy semmi jelentősége nincs, hogy 2 vagy 3 évesen lesz-e szobatiszta és az is mindegy, hogy fél évvel később tanul meg kanállal enni vagy formaberakósat játszani. Csak azért aggódok, mert pont 3 évesen kezdi majd az ovit és ott már nem mindegy hogy mennyit kommunikál, mennyire önálló.

Általában azt reagálja egyébként mindenki, hogy örüljek, hogy ilyen jól eljátszik egyedül és hát örülnék is neki, hisz a lakás állandóan haptákban áll, férjem többször jut meleg friss vacsihoz :), már a körmeim is ki vannak lakkozva állandóan, dehát mindez kit érdekel, szívesebben foglalkoznék vele, de egyszerűen nem hagyja sem nekem, sem másnak :(