Van az a helyzet, amikor egy hörögve visítva hisztiző 2 éves már kiérdemelné, hogy kikapjon?

Ritkán. NAGYON ritkán. Többnnyire és mondhatni SOHA :)

Oké, most kivagy teljesen, de inkább time-outold a gyereket valami biztonságos helyre és ereszd ki a gőzt, ne lásson idegbetegnek,

vagy

ha nyugodt tudsz maradni, karold át és öleld, míg meg nem nyugszik.

ha megvered, akkor arra a pillanatra kieresztetted a gőzt, de a következő pillanatban már lelkiismeret furdalásod lesz.

ha megvered, akkor az üvöltő gyerek magasabb fokozatra kapcsol, mert fáj neki, ezzel tovább hergel téged.

ha megvered a hisztiző két évest, nem fogja átgondolni, hogy most azért kaptam a fenekemre, mert indokolatlanul hisztiztem (főleg, mert neki az igenis indokolt, az akadályozottságából, frusztráltságából fakad), hanem annyit vesz le belőle, hogy anya, aki nekem a Világot jelenti, bánt engem.

- egy két éves, ha rendszeresen kikap valamiért, lehet, utána nem fogja már csinálni, de nem azért, mert belátta, hogy ezt nem szabad, hanem azért, mert megtanulja, hogy ha ezt csinálja, verés, fájdalom jön.

Szóval bármilyen nehéz is, ne rajta vezesd le a dühöd, mert a veréssel nevelés nem nevelés, hanem idomítás.

Sose láttam még olyat, hogy egy "hörögve visítva hisztiző 2 éves" két pofon vagy fenékrecsapás után a következő pillanatban megnyugodva, kisimult arccal mosolyog. Tehát se a pillanatnyi helyzetet nem oldja meg, se a távlatiakat.

Hát csajok én úgy gondolom, hogy aki azt mondja, hogy nincs az a helyzet, soha nem kaphat ki egy gyerek, annak még soha nem volt dolga égetően rossz gyermekkel....

Az én nagyobbik gyermekemet nevelni tényleg embert próbáló feladat.Most itt nem szeretném részletezni, hogy miért, de a lényeg az, hogy míg itt egy tettemet gyakran elítélik az anyukák, akik élőben látják gyermekem egy durvább kirohanását azok azt mondják, hogy ők biztos ráhúztak volna egyet a fenekére.

Az én gyerkőcöm 3 éves lassan, de nem találtam még meg azt a büntetést, ami használna...Ha megtiltom neki a mesenézést magától kikapcsolja a tévét, ha elveszem kedvenc játékát, vagy amivel éppen mondjuk verekedik örömmel nyújtja nekem, hogy tegyem a szekrény tetejére.Bármivel büntetem nem siratom meg, nem okozok neki fájdalmat.Ugyanígy lennék a veréssel is,még a fenekét is odatartaná, és utána vigyorogna egy jót.

Nem jegyzem, hogy milyen gyakran, de havonta 1 vagy 2 alkalommal biztos rácsapok a gyerekem fenekére.Nem érek el ezzel semmit, nevelni ezzel nem tudom, mert ugyanúgy szófogadatlan lesz ezután is, de megérdemli.Viszont ismerek olyan gyereket is, aki szintén nehezen fegyelmezhető, őt gyakrabban bántják, de nála van is foganatja egy ütésnek.Ha valaki így tudja nevelni problémás gyerekét tegye, de akinél semmit nem lehet elérni vele, az meg ne tegye, lsd én gyerekem példája.

És itt most tényleg ellenálló gyerekről beszéltem, nem tüneményes, szófogadóról.

A múltkor valaki azt ajánlotta,hogy csináld ugyan azt otthon.Először megdöbben,majd leszokik róla.Többen kipróbálták.

Próbáld megkeresni a beszélgetést,érdekes volt.

Én tényleg nem vagyok a popsira csapás esküdt ellensége, megesett már nálunk is, de szerintetek egy hörögve visító gyerek abbahagyja a sírást, ha megveritek? Mert szerintem ettől csak jobban behergeli magát.

Nálunk a langyos zuhany vált be (de le leszek ezért pontozva, pedig nem egy gyerekkínzó módszer). Azonnal abbahagyja tőle. Sőt, mostanában azt csinálja, hogy elkezd hisztizni, észbe kap, és kér, hogy vigyem zuhanyozni, eszméletlen. :)