Kismamik/anyukák! A minap beszélgettem párommal egy témáról, hogy vajon kell-e mesélni a gyerekeknek és hogy a régi -gondolok itt hamupipőke és a hét törpe, szélike királykisasszony. Stb - vagy pedig új Tv-ben látott mesék átveszik a helyüket?

Mi vegyesen fogjuk. Fogunk olvasni klasszikus, régi meséket is, és (miután mi elolvastuk és úgy látjuk hogy korban jó neki) újakat is.

Tv-től sem fogom tiltani, de ott is ellenőrizni fogjuk hogy mit nézhet és persze hogy mennyi időt tölt előtte.

Szerintem sem elavultak a régi mesék, sőt. Én is mesélek a kisfiamnak és szerintem általában mindenki szokott. Annyit tennék hozzá, hogy nem igaz, hogy max. a Tom és Jerryt kell engedni nézni, mert pont a Tom és Jerry a legjobb példa az agresszív mesefilmre. Persze, a mai világban ennél sokkal durvább és agresszívabb mesefilmek vannak, de a gyökereiket pont az amerikai Tom és Jerryben lehet megtalálni. Egy Tom és Jerryben (illetve a mai mesefilmek többségében) nemcsak az agresszió a gond, hanem pl. a női és férfi ideál, hiányzik az anya szerep, ha van is, akkor általában negatív. Pl. van a Szépség és a szörnyeteg rajzfilm egyik kiadása, abban meg lehet figyelni, hogy egyszer bukkan föl egy anyuka, kis képkocka csak, szinte nem is látjuk, csak a tudatunk rögzíti, mert rövid ideig látható, de egy dagadt, agyonhajszolt, gonosz tekintetű anyuka kb. 3-4 rajta lógó kisgyerekkel. A Tom és Jerryben az egér vagy macska "nők" viselkedése messze nem nevezhető erkölcsösnek, inkább rib..cos, ez tisztán látható, és a legtöbb mesében az. Ez mind rögzül a kisemberek agyában és később nagy valószínűséggel a felnőtt férfi már ilyen nőt fog magának keresni, a lányok ilyenné válhatnak. És persze, a kinézet is fontos. Ma már a legtöbb mesében (de a régi amerikai mesékben is sok az ilyen figura) a lányoknak a testükhöz képest nagyon nagy fejük van óriási szemekkel, ilyen nő nem létezik. Pedig a fiúkban ez az ideál is rögzülhet. Vagy a másik a Barbie baba típusú nők, leggyakrabban a különböző királylányos mesében van ilyen. Ugyanez a helyzet, a lányok majd ilyenek szeretnének lenni, fogyóznak, tönkreteszik az egészségüket és teljesen fölöslegesen, mert ilyen nő nincs.

Az agresszió is nagyon veszélyes. Ha nem olvasok erről cikket, nem nézek erről dokumentum filmet, akkor soha nem jövök rá, mennyi "csapda" van az általam is kedvelt (mostmár múlt idő...) Shrekben pl. Van egy jelentéktelen jelenet, amikor a Fiona az erdőben elkap egy madarat és fúj belőle egy lufit, ami felrobban, azaz a madár meghal. Ez persze elég vicces jelenet, gyors, az ember nem is veszi észre, hogy ez igazából szomorú, és jót nevetünk rajta.

Lehetne hosszú oldalakat írni konkrét példákkal és szinte minden mesében vannak rejtett, de annál káros jelenetek a gyerekek számára.

Tisztában vagyok vele, hogy nem tilthatom meg a gyereknek a mesefilmeket, és a mai világban ez lehetetlen, megpróbálom elé rakni a régi normálisabb mesefilmeket, hátha megszereti.

Olvasni pedig szerintem nagyon fontos, sőt, mi lassan veszünk diafilm vetítőt is, biztos vagyok benne, hogy élvezni fogja. A gyerekeknek nagyon élénk a fantázia világuk, így egy könyvet és diafilmet is tudnak élvezni, nemcsak a modern mesefilmeket.

Szerintem is meg kell találni az arany középutat. Nem jó, ha a kisgyerek csak tévében lát mesét, de az sem igaz, hogy tiltani kéne tőle. Könyvből is érdemes a saját korosztályának megfelelőt adni neki.

Én azt nem jelenteném ki ilyen kategorikusan, hogy csak a régi mesék a jók. Kétéves kisfiamnak hiába is olvasom például a Csillagszemű juhászt vagy A kis kakas gyémánt félkrajcárját, nem érdekli, otthagy. A Boribont viszont nagyon szereti, mert közel áll a kis lelkivilágához, ezzel tud mit kezdeni. A török szultánnal még nem. Majd eljön annak is az ideje.

Azt sem hiszem, hogy a modern mesék kizárólag negatív képet közvetítenének. Agressziót én sem engedek nézni, túl nagy butaságot sem, de egy Thomas a gőzmozdonnyal vagy egy Kicsi piros traktorral az égvilágon semmi probléma nincs. Őt ez érdekli, az autók, vonatok, traktorok, és egyelőre magasról tesz például a hercegekre.

A könyveket meg már generációk óta divat temetni, mégis egyelőre köszönik, tartják magukat. Azt azonban szomorúnak gondolom, hogy amikor erről beszélgetünk a játszón, nem egy anyukától hallom azt a véleményt, hogy ő ugyan nem mesél esti mesét, mert nem fogja még ezzel is húzni az időt. :(

Dehogy avult el a felolvasott mese :) Hát amikor én gyerek voltam, már akkor is voltak a tévében mesék, sőt, mesecsatorna is volt (igaz, csak angolul, de ettől még néztem), ettől függetlenül meséltek nekem a szüleim. Ha nem is minden este, de általában igen. Sőt, apukám egész regényeket olvasott fel nekem fejezetenként még kamasz koromban is, mert nagyon szeret felolvasni, jól adja elő :) Én meg nagyon szerettem hallgatni. Pedig már iskola előtt tudtam én is olvasni, és mindig is sokat olvastam, de hallgatni is olyan jó volt.

Szerintem egész más az, amikor a szülő felolvas a gyereknek, és közben lehet róla beszélgetni is. Egyáltalán nem ugyanaz, mintha tévében nézné.

A fiam is odáig van a felolvasásért, de közben tévében is néz meséket, meg ilyen-olyan műsorokat. Mindkettőnek megvan a maga helye és ideje.

A mesére szükség van, mert nem csak az élvezet a lényege, hanem mivel szimbólumokra bontva mutatja be a világot, és működését, beépül a kis agyacskájába, és felnőtt korába anélkül, hogy tudna róla, segíthet a probléma átlátásban és annak megoldásában.

A mese nem csak gyerekeknek való dolog egyébként...nem véletlenül. Tele van ősi archetípusokkal, szimbólumokkal.

A mese gyereknyelven beszéli el a világot, és segít abban eligazodni.

Amúgy meg minél inkább azt érzik róluk szól a mese, vagy beletudják élni magukat, annál jobban élvezik?

A nagy mesemondók régen a mai pszichológusok megfelelői voltak, bölcsek voltak, értettek a lélek nyelvén, és történetekkel "gyógyítottak", ha meséltek sokan gyűltek köréjük.

Elavult lenne a mese?

Ez sose lesz elavult.