Másfél évesnél még normális, hogy nem tudunk 400 métert menni a boltig gyalog?

Szerintem gyakoroljátok szorgalmasan.

A Fiam 22 hós, mi szépen kézenfogva közlekedünk mindenhova (babakocsi azért még ott van mindig). Az első pár alkalommal Ő sem díjazta, hogy nem futhat szabadon, de határozottan fogtuk a kezét, s ma már az a természetes, ha nem játszani megyünk az udvarra, akkor valaki kezét mindig fogni kell.

Kitartás és következetesség! Menni fog, nyugi! :)

Másfél évesen nem megy arra amerre akarod, mert még nem érti igazán miért kellene ezt csinálnia.

2 év körül már csak azért sem megy arra, amerre szeretnéd, mert dacol.

3 évesen talán megy majd szépen melletted, de néha rájön, hogy elég önálló, és ő majd megmutatja neked...

:)

Hát tudod, kitartás és türelem!

Lányom nem ült meg babakocsiban, így muszáj voltam vele gyalogolni. Átment ő is a különböző korszakokon, és hát ez van. Idővel szépen jött velem kézen fogva, nem szaladgált, de aztán vannak időszakok, amikor "bekattan". Nekik az ellentétes irány szórakozás, vicc...

Tudom neked idegölő és teli vagy aggodalommal. De ha kitartóan mondod neki mi a helyes, az idővel szépen beépül majd. Még sok évig figyelned kell rá, hogy helyesen közlekedjen, mert mikor már tudják a szabályokat, akkor is tudnak butaságot csinálni.

Magyarázd el neki, sokszor, türelmesen, gyakorolva.

Első vagyok. Mi mindig mondtuk a Fiamnak, hogy vagy szépen megfogja a kezünket és sétálunk, vagy visszaül a babakocsiba. Persze Ő sétálni akart, de eleinte csakazértsem akarta megfogni a kezünket. Így mivel megadtuk Neki a választás jogát, hogy sétál, vagy bizony visszaültetjük, de nem élt vele - persze, hiszen még csak másfél volt, de a következetesség elvén mi bizony fogtuk, s visszaraktuk a kocsiba. Inkább legyen ott egy perc hiszti, mint elüsse a kocsi.

Szerintem meglett az eredménye :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Ez az én kérdésem pár napja. Ugyanabban a cipőben járunk...

Mondjuk én a boltba tuti babakocsival megyek, mert abba legalább pakolhatok, nem kell cipekednem amellett, hogy őt hajkurászom. Én jelenleg nagyon össze vagyok zavarodva e téren :( Folyamatos a hiszti, ami engem elgyengít, folyton saját magam kérdőjelezem meg, hogy jól csinálom-e... Sír séta közben, sír a kocsiban, sír ha felvesszük, sír ha fogjuk a kezét, már semmi nem jó. Nem látom a közeljövőben esélyét, hogy kocsi nélkül járjunk bárhova.

6-os vagyok

Én igazából kerülöm a felesleges hiszti helyzeteket. Ha szépen jön a járdán, mert ilyen is van, nincs veszélyben, stb, akkor én nem tartom fontosnak, hogy fogja a kezem. Nekem inkább az a fontos, hogy felfedezze a környezetet, mivel itthon nincs kert, csak odalent lát természetet. Bogarászik, rohan, megáll valaminél, megvizsgálja, fut tovább, és mindezt a járdán végzi, én nem fogom magam mellett tartani. Viszont úttestnél kötelező lenne a kézfogás, ami hisztihez vezet.

Én nem tudom elképzelni, hogy a lányom összefüggést találjon a kézfogásos séta és a bébirépa között :)) Szerintem nem lehet őket lefizetni...