Csak mi nem merünk bevállalni még egy (2. lenne) gyerkőcöt vagy más sem?

Szintén három éves fiam van.Mi is egy gyereknél maradunk.Két szobás panelban élünk,ami ugyan saját,és hitelmentes,az autónk is hitelmentes,van egy kevés megtakarításunk is,de akkor se merünk többet bevállalni.Az én munkahelyem viszonylag biztos,de a férjemé lutri(építőipar).

Most már berendezkedtünk az egy gyerekes életre,kereknek érezzük így a családunkat,nem téma másik gyerek.

Nekem is nemrég lett kismama a sógornőm,akkor kicsit elfogott a jó értelemben vett irígység,de aztán lebeszéltem magam róla,és nem is volt nehéz.

Mi most döntöttünk úgy, hogy jöhet a kétéves kislányunk mellé egy kis tesó. Teszem hozzá, nem Magyarországon élünk, mert a férjem amerikai és az ő fizetéséből élünk, így az ő munkahelyéhez vagyunk kötve. Azonban járunk haza és mesélnek a szüleim, rokonok és barátok, hogy nagyon nehéz az élet. A legtöbbje nem vállal be második babát, hiszen azt is el kell tartani. Én azt mondom, hogy tényleg kell gondolni a holnapra és arra is, hogy legyen étel az asztalon. Van ismerősöm, konkréten a keresztanyám, aki a semmibe vállalt be egy gyereket, és segélyekből teng-leng, mert az apuka sem talál állást. Nekünk is, mikor összejöttünk, és komolyra fordult a dolog, döntenünk kellett. Vagy itt maradunk, az én szerényke óvónői fizetésemmel beérve, és a párom keres új munkát, vagy költözöm vele Amerikába, és nem dőzsölve, de kényelmesen megélünk egyedül az ő fizetéséből. A szüleim szerencsére megértették, hogy szeretjük egymást, közösen képzeljük el az életet, de vagy itt, vagy ott. Bár voltak az ismeretségi körben, akik megszóltak, hogy itt hagyom a hazámat, de egyesekkel ellentétben, én a két éves kislányunkhoz magyarul beszélek, magyar meséket olvasok neki, és nem felejtem el, hogy honnét jövök.

Kérdésedre válaszolva:

Csak akkor vállaljatok be második babát, ha mindent meg tudtok adni két gyermeknek is.

Régi mondás: 1gyerek elmegy 2 luxus 3 megéri. Szerintem van benn valami igazság, DE 2 gyerek kétszer annyi boldogság, szeretet, igaz gond aggodalom is. Sokat gondolkodtunk mi is a másodikon, de rájöttünk, hogy vannak olyan anyagi vonzatos dolgok az életünkben amikről le tudunk mondani és akkor belefér egy második baba. Ráadásul azt is figyelembe vettük, hogy ha mi már nem leszünk, akkor ott lesznek ők egymásnak. Segíteni, támogatni tudják egymást.Sokszor gondoltam arra is, hogy régen, mikor csak hetente egyszer ettek húst az emberek több baba született. Ráadásul mi nem adtunk el semmit, mert gondoltuk hátha lesz a családba baba és akkor nekik tudjuk adni a babaholmikat. A várandósság alatt pedig folyamatosan vettem a "fogyóeszközöket",: pelenka, popsikrém, fürdető, hintőpor, így mire meglett a babóm már egy egész kis arzenál összegyűlt. Nagyon sok mindent diszkontokban vettük. Pelenkából az első 3 hónapra a pampers-t vettük, de utána a gazdaságos pelust, ami nagyon jó, de sokkal olcsóbb. Babaruhákat vettem a tesz veszen, turkikban. Elég kitartó voltam így remek, nagyon jó minőségi ruhákat tudtam kifogni.

Nagyon nehéz a döntés tudom. Szerintem sorakoztasd fel az összes érved és ellenérved, csúnyán hangzik, de amelyikből több van azt válaszd. Kérd ki esetleg barátnő, szülők, testvér /ha van/ véleményét, de a döntés a tied és a férjedé legyen.

Nagyon sajnálom, hogy olyan világot kell megélnünk, amikor a természetese dolgokat, az ősi ösztön sugallatát kell mérlegelnünk.

Nem vagyunk anyagilag elengedve mi sem,de talán egy második gyermeket bevállalhatnánk.De én hevesen tiltakozom,még egyszer soha többet!

Nem mondom életem legszebb 3 éve van mögöttem és boldogabb vagyok mint valaha,és egy gyerek...hát az maga a csoda minden másodperc.

Nem tudok és nem is tudnak olyan indokot mondani,amitől meggondolnám magam,csak egyszerűen még egyszer ezt nem csinálom végig.

Párom az nagyon próbál rábeszélni,és kicselezni is.Valahogy csak bele fog nyugodni,hogy egy gyermeke van és ennyi,záróra.

4 éves a lányom. Mi is terveztünk tesót, de közbejött az, hogy az eddigi határozatlan idejű szerződésemet, határozottra változtatták, és ha mondjuk amikor lejár gyeden, vagy gyesen vagyok, akkor nem hosszabbítják meg. Tehát így nálunk sem lesz kistesó.

Mi is berendezkedtünk az egy gyerkes létre, mert az oké, hogy most meg tudnánk neki venni minden szükségeset, de mi lesz később. Szeretném, ha nem kellene olyanon gondolkodni, hogy miből meg főiskolára vagy netán miből fizessem az egyiknek a külőnórat, akkor másiknak nem lesz új cipője, vagy ilyesmi. Sajnos ez a mai nagy magyar helyzet :(