Hogy sikerül a nyaralásod 2-4 éves gyerekekkel?

Igaz mi 1 gyerekkel voltunk, tavaly is, akkor 2,5 éves volt, idén is, 3,5 éves.

Balcsira járunk, reggel felkeltünk, férjem hozott kakaót péksütit reggelire, utánna irány a part, fürdés délig, akkor ott az strandon vettünk lángost, vagy gyrost, pizzát, hamburgert, hasáb burgonyát rántott hússal.

Otthon sosem ül le a fenekére enni, de ilyen helyen mindig szépen eszik.

Vagy a parton a babakocsiban aludt, vagy pedig vissza mentünk a szállásra, vagy nem

Is aludt.

Déluzán fagyiztunk, majd este palacsinta, vagy hasáb burgonya virslivel, vagy beültünk valahová valamit enni.

Ki sem tudjuk venni a vízből a gyereket, annyira imád fürödni.

Este laptopon nézett mesét, vagy vittünk pár pónit, kis pony házikót, azzal eljátszott.

Nem volt ilyen hog ez nem jó, az nem jó, ha nem akart kijönni a vízből enni, hát megfogtam és kihoztam a vízből, enni kell, és kész!

Nem akart feljönni a partról, nem érdekelt, már teljesen kiázott, megfogtam és bekötöttem a babakocsiba, mentünk haza.

Igazából egész jó gyerek volt ezektől a kis hisztiktől, vagy inkább nyafogástól eltekintve.

Nekem olyan boldogsàg volt nézni ahogy élvezi a vizet, vagy hogy beülünk valahová enni.

Hát, tudod, a gyerekes sosem lesz pihentető. Olvastam, hogy készítettek egy felmérést a legstresszesebb helyzetekről a felnőttek életében, és a gyerekkel nyaralás vitte a pálmát a legtöbb embernél. :)

Nekem is egy gyerekkel vannak tapasztalataim, de kb. ahogy te írod, este alig bír elaludni, de reggel extra korán kel, viszont délutáni alvás nuku, míg otthon jól eljátszik magában, itt folyton valamit csinálni kéne stb. De persze élmény nézni, hogy imádja a vizet, viszont a hazatérés így is megnyugvást jelent. :)

Node vannak praktikák, hogy elviselhető, sőt talán élvezhető is legyen a nyaralás gyerekkel: ahogy egy barátnőm mondta, ő mindig viszi a Balcsira a szüleit is, így néha van egy-egy szusszanásnyi idő, esti séta férjjel a parton és társai.

Nálunk úgy 6 éves kora körül normalizálódott a helyzet, amikor sikerült végre csapatosan, másik két családdal elmenni egy igazán „gyerekbarát” tengerparti helyre: konkrétan nem volt rajtunk kívül senki, a ház közvetlenül a parton volt, a víz mint a Balaton déli partja, tehát simán bemehettek egyedül a srácok. Ilyen körülmények közt a felnőtteknek is volt idejük pihenni kicsit, olvasni, fröccsözni, sétálni.

Szóval kitartás, idő és szervezés kérdése az egész.

Olyan jót kacagtam az íràsodon. :-) Tökéletesen megfogalmztad a lényeget. Nálunk ugyanez van...

A pici 3 éves , a lànyok már nagyobbak, (14, 16) de így is fárasztó, idegörlő.

Gyerekeim 2 és4 évesek.5 napot voltunk.Fárasztóbb volt mint itthon.Morgás, hiszti stb minden volt.Mondtam is a férjemnek hogy ezt otthon is tudtuk volna csinálni és nem került volna ennyibe.A 4 évesemmel már annyira nem is lett volna gond, de a két éves......Meg együtt....Nagyon dárasztóóóóó.Bababarát szálláson voltunk.

Mama jött papával 1 napra felmentésnek.Sokat jelentett mert egyszer eltudtam menni úszni, nyugodtan kettesben ebédelni,nem égett a fejünk a viselkedésük miatt.Szóval másnál is ez a helyzet.

Én mindig viszem a mamáékat segítségnek. Anyósék nem annyira segítenek, de azért néha jó, ha az étteremben a papa szaladgál a gyerekek után amíg a kajára várunk és én legalább a fenekemen ülhetek.

Anyukámmal persze sokkal könnyebb, ő sokkal többet segít, pl. esti fürdetésnél, öltöztetésnél, stb.

Viszont ami sokat segített, az az, hogy megváltoztattam a saját hozzáállásomat!! 3 évig csak duzzogtam, hogy ez nem nyaralás, ez kínszenvedés, stb. De idén úgy mentem, hogy tudtam, ez a GYEREKEK nyaralása, és nem az enyém!! Így aztán a nyaraláson "mindent" lehet, amit otthon nem. Lehet, gumilabdát venni a 100 forintos bedobós izéből, lehet körhintára ülni, lehet krémtúrót reggelizni, stb. Nyaralás, belefér a plusz költség, és nyaralás, tehát csak ott lehet ilyet csinálni!!

Így ők boldogok, kevesebbet veszekedünk, nekem is pihentetőbb, mint folyton nevelni őket...

Most voltunk a Balatonon és nagyon jó volt!! Nem pihentem, de legalább jól éreztem magam!! :)

Szombaton megyünk Görögországba (2 hétre, ami egy kicsit para, hogy hosszú lesz, de igyekszem "jól viselkedni").

A kicsi 21 hónapos, a nagy 4 éves lesz...