Két éves kislányom ezelőtt mindig magától aludt el, rövid ideje viszont azt kéri, hogy hozzámbújhasson a takarójával és simogassam kb negyed órát mielőtt a kiságyba beteszem, elfogom rontani, ha enegdek neki?

Én enged a mai napig a fiamnak, 22 hósan kezdte és ma már 2,5 éves.

Ebben a korban már többnyire álmodnak, elkezdenek félni pl. a sötéttől stb.

A kisfiam is mondja, hogy: Anya ringass, anya simogass!

Van, hogy fél órát is ülök bent nála, megbeszéljük a nap eseményeit, a másnapot, énekelünk, de van hogy csak némán simogatom a kis fejét. Utána reggelig alszik, mint a bunda.

én alapból úgy teszem le aludni, hogy egy altatót eléneklek neki, míg dajkálom.

de 22 hósan ő meg azt nem hagyta, hogy kijöjjünk a szobából. először elég volt bent 5 perc, a végén már 2 óra.... így leszoktattam róla.

nehéz tudni, hol a határ, amik már elrontás, meg ami még "belefér"

utolsó vagyok. félreérthetően írtam!

nem a dajkálásról szoktattam le, hanem arról, hogy ne jöhessünk ki a szobából.