Gyes után könnyen vissza tudtatok zökkenni a munkába?

Nagyon jó volt, igen, élveztem a fontoskodást, a csini ruhákat, a felnőtt társaságot, meg hogy a kislányom olyan ügyesel beilleszkedett az oviba! ÉS: közben rendszeresen az órára pillantgattam, azt gondolva: most biztos kimennek az udvarra, most ebédelnek, most lefekszenek... :)

Én szerdától kezdem ismét a munkát és nagyon félek már most. De hát muszáj, így félelemnek nincs helye.

Fiam szept. végén tölti be a 3. életévét, akkor mennék vissza dolgozni, ill. ha lehet kivenném a bent felgyülemlett szabikat utána. Viszont most épp rajta vagyunk a testvér-témán - remélem, sikerülni fog! Ha viszont nem sikerülne, vissza fogok menni dolgozni és megmondom őszintén, összeszorul a gyomrom, ha rá gondolok. Iszonyú stresszes a munkahelyem, sok változáson keresztül ment, míg itthon voltam. A kollégák kivétel nélkül mind mondják, ha tudok még maradjak, ne menjek vissza. Rengetegen felmondtak. Szóval, már most parázom, hogy tiszta stressz leszek, de egyszerűen muszáj, ez az élet rendje. Közben majd a fiamra gondolok, hogy ezt érte teszem, hogy neki (és nekünk) jobb legyen.