Hogyan lehet egy 1,5 éves kisfiúnak megtanítani mit szabad és mit nem?

Először is, nem vagy rossz anyuka (azok általában biztosak magukban :))

1.5 évesen általában még nem tudják betartani a büntiket (szőnyegre állás stb...nem is értik, hogy mit akarsz, persze vannak kivételek) Nekem 2 gyerekem van, a kisebbik 1.5 éves pont :) Ami nálunk ebben a korban beválni látszik az a szabályok folytonos ismétlése. Vagyis elmondom neki akár 4-5X vagy többször is, hogy nem szabad. Minden gyerekbaráttá van téve (nincs növény a földön, konektorok eldugaszolva stb), de ettől még ha látom, hogy rosszat akar csinálni vagy rosszalkodik (ami náluk még nem is rosszalkodás, hanem kísérletezés inkább :)) akkor rászólok. A nagyobbnál volt, hogy a kezére csaptam, de amikor láttam a szemében, hogy nem érti, hogy miért okozok neki fájdalmat akkor nem csináltam többé. (most már van, hogy ritkán a fenekére csapok, ha rossz, mert most már tudja, miért kapta, de bevallom nem szoktam megütni csak ha elveszítem az önkontrollt egy kicsit)

Olyan 2 éves korukra válnak általában annyira éretté a gyerekek, hogy felfogják a büntetés lényegét, ilyenkor lehet inkább próbálkozni szőnyegre állítással vagy széken gondolkodással, de még ilyenkor is nehéz, de legalább nem gondolja, hogy játszol vele.

Lányom is másfél, és elég erös akarattal áldotta meg az isten. Èn meg közben kisgyermek gondozást tanultam külföldön, habár tapasztalatom is van sok.

Amit nem szabad a kézre csapás. Ebböl egyetlen dolgot tanul meg hogy ha mérges akkor csapni kell, így közeljövöben ö is csapkodni fog, mert azt gondolja ez a megfelelö módja a düh levezetésre.

Nálunk pl amit sokszor elmondtam, és nehezen de most úgy néz ki sikerült leszoktatni az a pénztárcám megkaparintása és kipakolása volt. Valahogy mindig megkaparintja, sokszor nem húzom be a táskámat, vagy valahonnan leszedi. Elöször szépsz´vaol mondogattam, majd mérges voltam. Na aztán utoljára megfogtam a kis kezét, igen méregbe vettem az arcomat, majd olyan helyen volt a tett színhelye, ahol ahogy leültem, nem tudott elmenekülni. Mikor kértem szedje össze, rettenetesen kiröhögött. Na de én meg nem engdetem elmenni onnan. Addig ültem ott a földön (pont folyosó vége volt), amíg kényszerben nem érezte magát. Aztán mivel nem mehetett el elkezdett sírni (na ekkor éreztem hogy meg fog törni), persze folyamatosan mondogattam szedje fel a cuccaimat és adja oda, és hogy ilyet nem csinálnunk.... Aztán egyszer megtört. Mondtam neki hogy mehetünk játszani, de elöször a szét szort dolgaimat oda adja és felszedi. 5 percig ültem ott, és a végén miden egyes dolgot össze szedett.

Képzled többet nem pakolta ki. ha meglátja a pénztárcámat már rohan is hozzám vele, és adja a kezembe, de nem pakolja ki.

Szóval kitartónak és következetesnek kell lenni.

ha egyszer valami nem az mindig nem legyen.

Nálunk is megy a feszegetés :) 1,5éves, kislány. A következetesség amit mi is próbálunk követni. De ami még nagyon fontos, hogy anya és apa ugyanott, ugyanakkor, ugyanazt büntesse. Mármint, hogy ne legyen, hogy Te leszidnád, de Apa megszeretgeti, megvédi. Ha amúgy nem értetek egyet, a gyere előtt akkor se mutassátok. Amit írtak előttem, nagyon jók. Elmagyarázni, elmagyarázni, csúnyán nézni, rendet rakatni...ilyenek :)

Nem vagy rossz anya :) Kitartás mindenkinek!

Amit az utolsó írt az tényleg nagyon fontos. Sógornőméknél az apuka mindig megszeretgeti a gyereket miután anyuka (jogosan) leszidta, így azt érték el, hogy anyuka szava, ha apuka ott van bocsi, de sz@rt sem ér :(

Még csak annyi, hogy ne csüggedj el, de a dackorszak legelején állsz, olyan 2 éves koruk körül jön az igazi durvaság és ha nincs szerencséd akkor még 4 évesen is pimasz (mint az enyém), de ettől függetlenül a gyereknevelés egy igazán izgalmas dolog...persze volt nálam is, hogy gyomorgörccsel feküdtem le este, hogy holnap vajon mekkora hiszti lesz a reggeli indulásnál...de ez legalább elmúlt. Most más van...és még hol a kamaszkor :)