Hogyan szoktatnád oviba a gyermeked? Egyből otthagynád egyből és a környéken maradnál ha gond van? Vagy ebéd után mennél érte?

Én a beszoktatásnak vagyok a híve. Kisfiamnál csak 1 nap volt a beszoktatás oviba, első nap ebéd után mentem érte, utána már ott is aludt. Ez csak azért volt mert bölcsis volt. Bölcsibe volt beszoktatás. Ott 1 nap ott voltunk 1-2 órát, 2. nap ott hagytam egy kis idő múlva 1 órára, 3. nap már 2 óra hosszára, 4. naptól már ott ebédelt. 2. héttől ott is aludt. Oviba is így lett volna.

Gondolj bele, ott hagyni egy ismeretlen helyen, ismeretlen emberek között egyből egy 3 éves gyerkőcöt 3-4 óra hosszára. Szerintem ez nem jó nekik. Dajka vagyok. A mi ovinkban is van beszoktatás, és a kisfiaméba is.

Ezt általában az óvoda diktálja, ahány ház, annyi szokás. Nálunk első nap még bent lehet egy picit maradni a gyerekkel, de nem sokat és az első héten ebéd után haza kell vinni. Második héttől lehet ottalvós. Az én lányom nagyon könnyen vette az elejét, örömmel ment, egész délután élménybeszámolót tartott, élvezte nagyon. AZtán jött az első betegség, kihagytunk egy hetet és onnantól jött a sírás, 3-4 hónapon át minden reggel. Nehéz volt úgy otthagyni, de mondták az óvónők, hogy amúgy nincs vele gond és hamar abba is hagyja, csak az elválás nehéz. Most már nincs nyafogás, szeret menni, megszokta végre (szeptemberben kezdtünk).

Ja! És éhségsztrájkot is tartott (az első 3 hónapban szinte semmit nem evett egész nap), de szerencsére ez is lecsengett...

Van olyan is, hogy ott ültetik a szülőt 1 hétig, na annak nem látom értelmét, mert ha azt szokja meg a gyerek, akkor úgy sokkal rosszabb neki szerintem.

Ne hagyj esélyt egy esetleges érzelmi traumára a gyermekednek. Nem az ovi szokása számít! Neked jogod van FOKOZATOS beszoktatásra, hiszen akkor mehetsz érte, amikor akarsz, persze "nyitvatartási időn" belül.

Fentebb írtak egyfajta konkrét eljárást erre.

Egy óvodapedagógus.

Akkor se hagytam volna ott, ha az oviban ez lett volna a szokás. (Szerencsére az óvónők abszolút társak voltak mindebben.)

A tényleges szoktatás 5 napig tartott, de még a következő hét elején is várakozóállásban voltam, hogy lássam, hogy alakul a dolog. De jól ment minden. Jelenleg is ebéd után megyek érte, kiscsoportos.

Én bölcsibe szoktattam, de nem hiszem, hogy oviba más lenne. 1. nap voltunk 2 órát, a 2. nap már otthagytam és ebédre mentem vissza. 3. naptól ebéd után elhoztam, a második héttől ott is aludt. Szerencsére nem volt vele gond, de láttam olyan anyukát, aki már a 2. hét végén járt és még mindig ordított a gyerek, ha elment 1 órára.

Általában van egy beszoktatási rend, de attól kérésre eltérhetnek. Szerintem érdemes megfogadni a gondozók tanácsát.

Az én kisfiam is most kezdte az ovit. Nálunk nem lehet itt maradni a gyerekkel. 1 hét a beszoktatás ami azt jelentette,hogy reggel 8-ra vittem és délben mentem érte!

Nagyon rossz volt hogy nem maradhattam ott vele de így utólag bele gondolva talán jobb is volt,mert akkor azt szokja meg!

Nekem is nagyon rossz volt , ő meg ilyen kis ragaszkodó tipus, de könnyen vette az akadályokat és nagyon ügyes!

Múlt héten már ott is aludt vagyis nem igazán alszik az oviban :))! De mindennap tudja hogy megyek érte és szeret is oviba járni!!

Ez nagyon egyénfüggő szerintem. Van ugye ragaszkodóbb meg bátrabb típusú gyerek is - és az sem mindegy, hogy a bölcsi- vagy ovikezdés idején épp milyen fejlettségi szinten van, akármilyen habitusú is legyen egyébként.

Az én lányomat pl. ki kellett vennünk anno a bölcsiből 1 hónap után, annyira szorongott tőle (hiába volt lassú beszoktatás ott is). Pár hónap szünet után viszont gond nélkül elkezdtünk járni családi napközibe, igaz, végig csak heti 3x. De ez a féléves lazább napközis időszak pont elég volt neki arra, hogy megszokja a többieket és mire őszre az ovihoz értünk, már nem volt fennakadás. Vagyis, 1 évvel korábban még nem volt érett arra, hogy tartósan közösségben legyen, de miután hagytunk neki még időt és egy kicsit kötetlenebb formában szoktattuk hozzá, ma már jól elvan az oviban heti 5 napot.

Szerintem érdemes ebben is a gyerek jelzéseire hagyatkozni (ha megoldható).

Kedves előző, engedd meg, h pontosítsam meglátásod. Alapvetően helytálló, amit írsz, de hozzáteszem: kevésbé számít arra nézve, hogy az oviba könnyen beszokott az, h bölcsis is volt;

sokkal inkább azért szokik be könnyebben oviba, mint bölcsibe, mert életkori sajátosság, hogy a bölcsisek nagyobb része nehezen szokik bölcsibe, míg óvodás korra szinte mindenki közösségbe szoktatható, bár lehetőleg fokozatossággal.

(A helyzetet bonyolitja, hogy kb 12 hónapos korig is relative konnyen szokják a gyerektársaságot, de ez csak 3-4 éves kortól jellemző ismét, hiszen addigra keresztül megy egy igen érzékeny időszakon kb 1-3 éves kora kozott minden gyermek: a dackorszakon, az én-tudata kialakulásán.)

Való igaz, még én sem tudom pontosan megítélni, hogy mi miatt viselte már jobban a lányom az ovit, mint a bölcsit. Pedig valamicskét én is értek a pszichológiához. De abban biztos vagyok, hogy nála mindkettő (a kivárás és a lassú ismerkedés is) fontos volt, mert alapjáraton visszahúzódóbb típus, illetve némileg megkésett fejlődésű.

Lehet, hogy nem lett volna gond akkor sem, ha bölcsi után kerek egy évet várunk és aztán jött volna csak az ovis beszoktatás, de úgy gondoltuk, hogy nem fog neki ártani, ha lassan, fokozatosan szokja azért közben a gyerekközeget is. És bevált a dolog, mert őrá figyeltünk.

(Szóval végülis egyetértünk.:)

Nálunk a szülőin azt mondták, hogy úgy szeretnék hogy hagyják ott a gyerekeket, ne legyen igazi beszoktatás.

Én nem akartam a lányomat így, nyitottak voltak erre is. Ott voltam vele, vagyis elvittem párszor, ahogy engedte az idő (leginkább a párom ideje, mert akkor voltak az ikrek 14 hósak, csak akkor tudtam a lánykámmal ott maradni, ha itthon tudott lenni velük az apukájuk). Voltunk 4-5 alkalommal biztosan, ott is hagytam egy órára már. Minden ok volt. Aztán mikor először megbeszéltük hogy ott hagyom délelőttre, nem az az óvónéni volt aki addig, hanem a délutános, és ugyan vele is találkozott, és nem sírt végig, csak mikor enni kellett volna, akkor. És nem evett és ivott semmit míg ott volt. 11 kg volt akkor, 2 hónap híján 3 évesen. Mivel itthon voltam a kicsikkel, így nem volt fontos nekünk hogy járjon (ezt amúgy mondtam is az oviban, hogy ez csak próba, ha maradni akar, ok, ha nem nem fogom eröltetni, mert elhordani is nehéz a kicsik miatt, minden nap autózni, másik faluban van az ovi, stb, ez se könnyű). Kivettem egy nap után, vagyis nem vittem, gondoltam felejtse is el.

Nem felejtette el, két hete jártunk az ovi felé autóval, és megszólalt: "Anyu, itt van az ovi, és én szeretnék jönni!" Azóta ez ment minden nap, megbeszéltük hogy akkor hogyan lenne, felhívtam az ovit hogy mehet e, azt mondták igen, most hétfőtől. Vittem is, és nagyon ügyes volt első nap. Egyszer sírt, már beszélget mindenkivel, óvónénit is szereti (ősszel nem szerette, azt mondta :-) )tegnap is pityergett egyszer, mindig általában kajálásnál jön elő még mindig (nálam is ez van, utáltam és utálom most is a kantinos étkezést, kanál-villazajt, stb, éttermet is az elején utáltam, úgy látszik ő is ilyen). Tegnap már rá is kellett szólni, rosszalkodott egy ismerős kislánnyal, akivel már párszor előtte is találkoztak. Tegnap nem akart bemenni, alkudozott, hogy a szomszéd házba akar, meg hogy nem enged el, de végül bevinne az óvónéni úgy hogy nem is sírt.

Tegnap mikor jöttünk haza, bekiabált az ajtón, hogy "Sziasztok!" És mondta hogy "Holnap is jövök, és nem fogok sírni" pedig senki nem kérdezte tőle.

Kicsit azért félek a mai naptól, mert ma a másik óvónéni lesz reggel, és ugyan találkozott vele, meg láttam hogy vele is beszélgetett tegnap is, de vele nem evett, és mikor a másik óvónéni kijött hogy velem beszéljen, elkezdett pityeregni kicsit (igaz ebéd alatt volt, megint a kaja ugye), szóval ma a lehető legkésőbbre viszem és megyek érte előbb, azért nem észrevehetően, nehogy megsértődjön az óvónéni, de mégis.

Ja, és sokat változott a lányom 2-3 hónapja, nyitott mindenki felé, beszél mindenkivel, (néha még azzal is akivel nem kéne), vagány kiscsak lett, ezért is mertem bátrabban állni én is a dolgokhoz, és határozottabban, mivel ő kérte, ő akart menni, és tudta hogy hova megy.

Szóval én sem hagynám csak úgy ott, hacsak nem nagyon sürgető a beszoktatás. Nem tudom az ikreknél hogy lesz majd, ők aug-ban töltik a 3at, ráadásul anyásak, és ugye csak szept-okt mikor elkezdhetik az ovit, és hogy én hogy megyek vissza akkor dolgozni? Szabadságom meddig tart ki? De ez még a jövő zenéje. (Bár már most félek kicsit tőle)