Tapasztalt Anyukák hogyan kezeljem a hisztit, úgy érzem semmivel nem teszek jót!?

Várjunk csak, elöször azt írod, hogy fenékre csapást alkalmazol, majd csodálkozol hogy rátok csap?

Szerinted honnan látja? Csak onnan hogy te rácspasz. Szerinted 2 évesen nem tanulja ezt meg? Szerinted 2 évesen hüle a gyereked? Ö a fenékre, kézre csapásból (meg ha ez csak nagyon ritkán, és éppen csak történik) maga mozdulatot tanulja meg, a szituációt ha valaki mérges, dühös az csapjon a másikra rá. Ö se az erejét se a miértjét nem tudja, de mikor dühös ugyan úgy tesz mint anyukája mert ezt látta.

A több dolog teljesen normális, ez a kor az amihez türelem kell, és kitartás, és habár fenékrecsapás és büntiszék semmire nem vezet, azért kell a megfelelö büntetés a gyereknek. a büntetés megegyezzen a bünnel, így hamar megtanulja az összefüggést, hogy ha széttobálom anya bugyiait akkor majd össze is kell szednem, így legközelebb inkább kihagyom. ha szétdobálta a bugyiaidat, de te bünti székre küldöd, ebböl csak annyit ért, hogy most bünhödöm de mi az nem tudom, rossz itt, de igazából mi is a baj? mi is a követekezménye? miért is nem szabad a bugyogokat szétdobálni?

Abgresszionak utat kell engedni, de ha nálad nem megengedett (nalam nem) az ütés, rugás, csípés akkor egyszerüen más agresszió leveztést talájatok ki, pl ekkor legyen a macko földhöz vágása, a játékos doboz kiöntése. Nekem a lányom egy fura módot választott, habár csak nagyon nagy dühébe lesz agresszív, de megfogja a kezemet megszorítja és az ö másik kezébe bele harap, de nem fájdalmasan csak ahogy érzem az ajkait nyomja rá a kezére (mert nincs fognyom soha sem) és így vezeti le a nagyon nagy dühöt.

déli alvást ne eröltesd, nincs értelme, esetleg fküdjetek együtt le, nem kell aludnia inkább legyen egy csendes pihenö ahol együtt lehettek, és ha úgy van akkor ott bealszik de mindenképpen pihen. ha lekötik már a könyvek akkor olvass, ha más nincs menjen egy kedvenc mese ekkor, vagy kedvenc zene, vagy ha nyugodtabb akkor csak feküdjetek.

Nekem lányom otthon semmmit nem hisztizik, mondhatnám hogy a legjobb gyerekek közé sorolhatom, na de az utcán. Ez tipikus hogy ott érzi hogy megriadok, ott nem hagyom fetrengeni sírva ott (otthon kb 2x csinált ilyet, majd rájött sehova sem vezet). Nálunk is apró dolgokon akad ki, mint pl hogy balra vagy jobbra menjünk, nem érti miért akar anya balra ha ö IGEN is jobbra akar menni. èn viszem a babakocsit, mert oda "bevágom" majd haza megyünk, kézben nehezebb egy hisztizöt haza vinni. Boltban is volt hogy bepróbálkozott (ott is mindig hogy nem akar a kassza felé menni, pedig minden másban megegyezünk) de hagytam fenteregni a földön egyetlen egyszer, majd mikor késsz volt felsegítettem és még is a kasszához mentünk, ezek után nem hisztizett többett.

nekem a gyenge pontom a játszó és a sima utca.

második vagyok

elfeljetettem amit az elsö azért leírt és tényleg nagyon fontos még:

"a lényeg,hogy bármit csinál,előszőr figyelmeztesd,és ha nem fogad szót atán büntesd"

de ha egyszer beigértél valamit azt ha meglépi a bönt egyböl be is kell tartani. pl nálunk nincs kanappén ugrálás, mert utálom és leeshet. Elkezd ugrálni mjad szolok fejezze be mert akkor leteszem a kanappérol. nem fejezi be megy lefele. persze akkor kitartóan ott ülök hogy vissza ne tudjon menni.

és még egy dolog, habár szerintem nagyobb gyerekenél föleg jó. soha ne a gyerekre legyél mérges mindig a cselekedetre.

Mi a külömbség:

Olyan mérges vagyok rád hogy ilyet csináltál.

vagy

Olyan mérges vagyok hogy a tejet kiöntötted.

külömbség ha ö rá vagy mérges nem igazán fogja fel mi is a baj, mérges anya ja valamit csinálta... majd holnap megint megteszi de nem ugrik be neki a cselekvés közben mi is a baj.

de ha maga a cselekedetre vagy mérges, akkor a következö tejespohár fogásánál eszébe jut hogy ovatosan mert anya mérges lesz ha kiöntöm.

Nálunk ugyan ez a helyzet...szintén 2,5 éves a kisfiam.Tudom,hogy bejött a hiszti-dackorszak.Én sajnos még családi nyomás alatt vagyok mind e mellé.Ugyanis vannak bőven gondunk apával a kapcsolatunkban.Persze a szüleimtől kapom íz ívet rendesen.Nincs foglalkozva a gyerekkel, nem a gyerek tehet erről-arról,te vagy vele türelmetlen,a gyerek azért ilyen,azért hisztizik,mert én meg apa ilyenek vagyunk...bla-bla...stb.Ha azt mondom,hogy más gyereke is ezt a korszakot éli és ezeket csinálja akkor az a válasz,hogy magyarázom a bizonyítványom.Szóval ebben a helyzetben legyek következetes?Még a gyerek hisztije is magyarán az én hibám:(

Nem tudom büntetni,mert idegileg tényleg kezdek kipukkanni:(

Tanácsot nem tudok sajnos adni,ne haragudj,csak azért írtam,h.tudd nem vagy/vagytok egyedül ezzel a helyzettel.Nálunk pl.olyat is csinál(ez pont tegnap este volt).Kiengedtem a fürdővizet,Ő-tegyem bele a kishajót,tenném bele akkor elkezd ordítani,hogy ne!ne!majd kiveszem az a baja!Már azt mondtam,h.kivágom a kukába,ne nézzen hülyének,akkor ezen kezdett el ordítani,toporzékolni.Úgy tud visítani,mit ha nyúznák.Szintén ismerős,a ne erre,arra menjünk,ne itt és így csináld,inkább ott,ááá inkább mégis amott...szóval nem tudom meddig tart ez az időszak.

Nálunk 2 évesen kezdődött az addig tündéri, nyugodt kisfiamnál a dackorszak - épp a Balcsira indultunk, előtte egy olyan 1 órás műsort vágott le, hogy csak néztem - tombolt. Nyáron nyaralni mentünk külföldre rokonokkal, ott minden egyes nap 1 órán át tombolt vmiért, azt hittem ezt már nem lehet fokozni. - de lehetett....

azt hittem soha nem lesz vége, 3 évesen ősszel elkezdte ráadásul az ovit, húúúú ott is okozott nehéz perceket, közben kishuga is született...szóval addigra már minden baj volt.Hogy néhányat említsek: nem ő ment elől, nem ő kapcsolta fel - le a villanyt, nem a megfelelő sorrendben húztuk fel a ruháit, nem ő nyitotta ki az ajtót, nem volt a kezében a kakaó amikor elkezdődött a film... nekünk banális dolgok, de neki mindez fontos volt.

Majd a lényeg, hogy egyik napról a másikra VÉGE LETT a dolognak. Komolyan! Pontosabban november 2-án még hisztizett, harmadikán meg nem. Komolyan!!!!!!!

Úgyhogy kitartás, mást nem tudok mondani, vhogy túl kell élni a korszakot, ami néha embertpróbáló feladat.azért azt hozzáteszem, hogy életemben úgy nem pipultam be dolgon, mint az ő hülyeségein....:)

Nagyon ismerős a szitu. :)

Nem olvastam el a válaszokat, így bocsánat, ha már leírták, de kb 1 hete kísérletezem újra és beválni látszik a teljes ignorálás.

Egyszerűen nem veszem észre, ha visít valamiért, nem pofozom fel, nem kiabálok vele, nem rángatom a büntibe, egyszerűen ott hagyom a hisztijében és nem leszek neki közönség.

Pár perccel később ha kivisította magát, figyelmet terelek, aztán egy óvatlan pillanatban nyugodtan megbeszélem vele a dolgot, mikor már lecsillapodott.

A példa, amit írtál nálunk is fenn áll, több ízben is, pl hisztizik, ha nem ő nyithatja az ajtót, ha nem engedheti meg a fürdővizet, ha nem igazíthatja meg a lepedőjét ágyazáskor, ha nem azt a takarót kapja, amit szeret, ha nem ő kapcsolhatja le a tv-t.... reggelig sorolhatnám.

Ma is visított, mert nem engedtem a géphez, nagyon csúnyán kiabált velem, legszívesebben rácsaptam volna kettőt, de nem tettem, nyugodtan kiteregettem a ruhákat, beraktam még egy adagot, aztán hívtam ebédelni, akkor lenyugodott, és megbeszéltük. Az más kérdés, hogy utána újrakezdte, mert nem akart enni én viszont nem adtam neki csokit. :)

Kitartás!

Annyit az eddigiekhez, hogy nálunk ezek a korszakok hullámokban jöttek 2-3 között, 2-3 nehezebb hét után volt egy kis pihi, persze nem mindig:)

Sajnos tényleg elég egy fenékrecsapás, és csapkodni fog a gyerek is. Meg kell állni, tudom nehéz. Csapj Te is valami másra, hátha átszokik és máshogy vezeti a dühét.

Ha olyanért hisztizett hogy "szandit vegyünk, ne, cipőt, ne, szandit, ne, cipőt", -mint nálatok a hol vedd le a cipőt kérdés- akkor nem volt bünti, max otthagytam és nem mentünk ki míg le nem nyugodott. Akkor büntetem ha rosszat csinál.

Alvás: ha van időd, feküdj le mellé egy szivacsra, te fáradt vagy és alszol, ő meg csinálhat amit akar. Persze lehet hogy nálatok nem válik be.