Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Mi van a 14 hónapos lányommal?

Mi van a 14 hónapos lányommal?

Figyelt kérdés

1 hete kb semmi sem jó!!!Mindenért megy a sírás, és a hiszti.

Ha éhes azért, ha nem azért, ha sétálni megyünk azért, ha haza jövünk azért.Ha főzök, akkor azért, ha vele vagyok azért.Direkt mint ha olyan dolgokat akarna csinálni mindig amit nem szabad, és amikor rászólunk akkor meg földhöz veri magát.Pl: Ne verd az erkély üveg ajtaját a fakockával, néz elborul aztán földhöz veri magát és még a 4-en is hallani, hogy üvölt.Nem kiabálok, nem verem határozott vagyok, de annyit ér mint sz@rnak 1 pofon.

Ja meg nem akar aludni, eddig mindig aludt reggel és délután is, de most csak 1-től hajlandó 4-ig.Lehet az is baj, hogy fáradt, de hiába rakom le, csak magyaráz.

Naponta 2szer megyünk sétálni, de ez sem segít.Már nem használunk baba kocsit, mert szépen sétál meg sosem szerette egyébként.Lent is ha mondjuk csikket talál és elkérem (mert sosem kapok ki semmit a kezéből, megtanítottam neki, hogy ha kérem akkor odaadja) és utána nem adom vissza, megint csak földhöz veri magát!!!

Hogy kezeljem ezt???A nem figyelek rá módszer nem jön be, mert jön és az arcomba ordít, az ha szépen beszélek vele ismét nem vezet semmire mert csak túlordít engem.Apja néha hangosabban szól rá, akkor hirtelen megijed, de ez csak pár másodperc és folytatja...

Nem tudom mit tehetnék, de már teljesen ki vagyok az egész napos ordítástól.

Most is mire megfőztem az ebédet, kihullót egy csomó hajam.Engedem ilyenkor neki, hogy pakolgassa a krumplikat, kint van az etetőszék, szépen tízóraizott is, de fordult egyet és csak úgy üvöltött.Pedig ott voltam, ha kéri, hogy vegyem fel, fel veszem, ha baja van ott vagyok...DE LÖVÉSEM SINCS!!!!Tapasztalt anyukák HELP, mert diliházba megyek... :(

Ja és nem fogzik...!!!TUTI...


2012. márc. 3. 12:21
 1/7 anonim ***** válasza:

Kedves Kérdező!

Hasonló helyzetben voltunk mi is a kisfiúnkkal, nálunk végül az segített, amikor elkezdte a szokásos dilirohamját, bevittük a szobájába, becsuktuk az ajtót, és határozott hangon mondtuk neki előtte, hogy Ne haragudj erre mi nem vagyunk kíváncsiak, majd ha befejezted, kijöhetsz!

Kb fél órán keresztül üvöltözött, néha abbahagyta, majd ismét nekiállt ordibálni, mindent szét dobált, rugdosta az ajtót stb.

Majd befejezte! azóta nincs vele semmi gond.Tudja, nem ő a főnök.

Néha bepróbálkozik, de elég egy határozott rászólás.

18 hós kisfiú!

2012. márc. 3. 12:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
Szia! Hát a tapasztalt anyukák válaszait én is várom! :)) Nálunk ugyanez a helyzet. Lányom 16 hónapos és kb 2 hete megy ez nálunk. Pl az utcán, lakásban is szeret lefeküdni a földre. Ha itthon vagyunk, csak átlépek felette és tovább megyek. De az utcán ezt nem tudom megtenni, mert csúnyán néznek rám ha ott hagyom. Nem hisztiből fekszik le, csak úgy. Mert éppen olyan kedve van. Ha elesik és felállítom, akkor tuti megint direkt elesik. Ha mondom neki álljál fel, akkor feláll és megy tovább :) Szerintem most próbálgatják a határokat, hogy meddig mehetnek el. Mi az amit szabad és mi az amit nem. Most nem szabad gyengének lennünk, mert később átveszik az irányítást. De nagyon nem lehet megtiltani az ő akaratukat se, mert most alakul ki az egyéniségük is. Továbbra is csak határozottan, és amit most nem szabad, azt máskor sem szabad. Én abban bízok, hogy hamar lemegy ez az időszak :) De akkor meg majd jön valami más :))
2012. márc. 3. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:

Köszönöm a választ!

Azt hiszem ezt a szobába bezárós módszert kipróbálom.

Legalább 1 tapasztalt anyuka írt!Úgy látszik mindenkinek a gyerek egy szent! :)

2012. márc. 3. 20:38
 4/7 anonim ***** válasza:
en kisbabakra vigyazom de ezt a modszert nagyon nem szeretem bezarjuk a szobaba es egyedul hagyjuk. Foleg ha a kicsi szobajarol van szo. A szobaja az a kis szenteje. Es ha arra tanitjuk ha buntibe van es odazarjuk be talan kesobb nem lesz hajlando egyedul bent maradni a szobaban es eljatszani magaban mert azt hiszi buntibe van valami rosszat csinalt. Szerintem nagyon rossz otlet. Tisztelet a kivetelnek akinek bevallik. En csak annyit csinaltam ha ilyesmi volt, hogy beleneztem a szemebe es elmondtam, hogy en nagyon szeretem de erre nem vagyok kivancsi. Majd nem vettem rola tudomast. Meg lehet kozben figyelni az embernek a szeme sarkabol hogy a kis pimasz :) figyel minket hogy ra nezunk-e :D Egy ido utan abbahagyja, mert rajon hogy senki nem foglalkozik vele ha ilyen, de ha kedvesen odajon, rogton megdicserem, hogy latod milyen ugyes is tudsz lenni, kedvesen mosolyogni es akkor jatszom vele egy kicsit ha dolgom van vagy fozok. Kiveszek neki edenyt, fakanalat adok neki es akkor a kis cukker o is foz a kis vilagaban. Kozben eneklem stb
2012. márc. 5. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:

Nálunk is volt ilyen korszak, és néha még most is előfordulnak hisztik, másfél éves a kisfiam (most már inkább csak akkor, ha nyűgös valami miatt). Én is azt hittem, megőrülök, de igyekeztem mindig nyugodt maradni. Szerintem nem rossz módszer a szobájába vinni, vagy akármelyik másik szobába, de nem kell bezárni, csak otthagyni. Ha kijön és még mindig ordít, visszavinni, amíg abba nem hagyja, és mindig elmagyarázni, miért. De nálunk az vált be legjobban otthon, hogy faképnél hagytam, ha tudtam, hogy hisztizik. Ezen meglepődött és abbahagyta. Később már csak mondani kellett neki, hogy ha ezt csinálod, kimegyek a szobából, és vége lett a hisztinek.

Mivel ekkora baba még nem tud beszélni, ő így kommunikál, mégpedig azt, hogy mit akar és mit nem. Talán ha ezt tudatosítod magadban, higgadtabban tudod kezelni a helyzetet. Csak nyugi, pár hét alatt lecseng a neheze, addig kell kitartani, és ne felejtsd el, ő csak egy kisgyerek, te meg egy okos, komoly felnőtt :) Ne hagyd, hogy ő irányítson, de ne is haragudj rá ezek miatt, szeretgesd sokat, amikor épp nem hisztizik!

2012. márc. 5. 16:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:

Az az igazság, egy másfél éves, már tökéletesen megérti amit mondasz neki, mi is elmondtuk neki előtte, hogy ha befejezte a hisztit ki fogjuk engedni a szobájából.(+nem rögtön csuktuk rá az ajtót, hanem előtte figyelmeztetve is lett)Aztán amíg be nem fejezte végig csak hisztizett, egyáltalán nem ijedt meg, nem a félelem miatt sírt, mert akkor nyilván bementem volna.

Egyébként mi is próbáltunk előtte több nem ennyire drasztikus módszert, például a komolyan szemébe nézni és úgy elmondani neki a dolgokat, egyáltalán nem jött be, sőt volt hogy meg is ütött, meghúzta a hajamat stb.

Azt hogy a másik szobában hagyni, és ott hagyni, (bezárás nélkül) pedig azért nem vált be mert abban a pillanatban ordítva jött az ember után!

Persze, minden gyereknél más válik be. ...

Szóval kitudja nálatok mi lesz az, nem biztos hogy ez.

Azóta is eljátszik a szobájában,egyáltalán nem büntihelyként tekint rá.

Viszont azóta komolyan vesz minket és elég csak rászólni ha nem akar viselkedni.

2012. márc. 5. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

Még annyit szerettem volna mondani, hogy úgy látszik elég hasonló gyerekeink lehetnek, mert pl. az fiam is elég rossz alvó volt.

Aztán végül is 20 hónapos kora óta bölcsődébe jár, és a végső változást ennek köszönhetjük.

Azóta, időben lefekszik aludni, a bölcsődében semmi gond nincs vele, rendesen eszik, a gyerekek társaságát nagyon szereti, és jót tett neki a bölcsődei napirend, szabályok stb..

Azóta egy kis angyal fiam van.Soha nem sírt, sőt még integet is reggel, csak menjünk már el.Nagyon szereti.

2012. márc. 5. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!