1. osztályos kisfiúnak tudnátok ajánlani egy jól hangsúlyozható, v. vicces verset?

Szerintem ez aranyos, és pont elsősnek való:

[link]

Kovács Barbara: A csacsi

Kéne egy csacsi, egy olyan igazi!

Azt hiszem, vele jót tudnék játszani.

Mufurcnak hívnám,s adnék neki enni

és úgy szeretném, mint ahogyan senki.

Apa kinevetett, és vett egy videót.

Jobb lett volna csacsi, az nem fogyaszt áramot.

"Új kocsira gyűjtünk, érted? Új kocsira"

Nyafogtam, hogy "jó, de miért nem csacsira?"

"Jaj fiam, hagyjál már ilyen butasággal,

mihez is kezdenénk e makacs jószággal?

Hol szaladgálna? És mivel etetnéd?

És hol aludna? az ágyadba vinnéd?"

"Lemértem. A szobámba épp befér egy csacsi,

Csak az ágyamat kéne kicsit arrébb tolni.

És igen. Aludni bevinném az ágyba,

nem is kéne más, csak tán még egy párna."

Anya mondta: "ne légy ilyen buti,

lakásba nem való egy igazi csacsi!"

Jó. De ha megnövök, veszek egy nagy kertet,

ültetek majd kórót, vetek bele füvet,

és nem veszek videót, és nem veszek új kocsit,

lesz sok pénzem, s végre vehetek egy csacsit.

Esetleg: Lackfi János: Fiúk dala

Petőfi: Arany Lacinak (kislányom egy hete ezzel nyerte meg a versmondó versenyt)