Írnátok sikeres, gyors és könnyű óvodai beszoktatásokról?

nyáron volt 3 éves, már nagyon várta az ovit, bölcsibe nem járt. Augusztus közepétől már számoltuk, hogy hányat kell még aludni az oviig, meséltünk neki az oviról a sok új barátjáról, arról, hogy mit fognak bent egész nap csinálni stb.

Szeptember elsején bevitte a párom reggel és ő is ott maradt, de kint a folyosón. Ebéd előtt kijött a lányom és közölte, hogy Apa nyugodtan menj haza ebédelni Anyáékhoz, én itt maradok a gyerekekkel. 3 körül visszament, akkor indultak haza, másnap már aludt is bent simán. Nálunk ennyi volt a beszoktatás. Azóta is imád oviba járni, nincs vele semmi gond. Csak arra tudok gondolni, hogy már nagyon várta az ovit és így könnyen beszokott.

3,5 éves volt a lányom, amikor elkezdtük. (GYED-en vagyok a kicsivel, azért ilyen későn.) Gyakran szoktunk az ovi felé sétálni, mindig be akart menni, látta a játszóteret, a sok gyereket. Mondtam neki, hogy majd ha szobatiszta leszel. Na, ezért lett szobatiszta. (De aztán mégsem mentünk 3 évesen, már nem volt hely.)

Úgyhogy ő aztán tényleg nagyon várta. 1. nap elküldtek az óvónők, hogy majd szólnak, ha baj van. Ebéd előtt mentem érte, mondta, hogy ő ugyan haza nem jön velem. Mondtam, hogy akkor itt aludni kell, ő már nem szokott. Akkor sem akart hazajönni. Hát, jó. 4-kor mentem érte. Akkor sem akart hazajönni velem. 1. héten minden délután ordítás volt, hogy ő még maradni akar. Aztán megértette, hogy jövünk minden nap.

Egyszer-kétszer volt csak sírás, amikor az óvó néni fegyelmezni próbálta, mert eleinte ezt nem akarta elfogadni. Akkor mondta, hogy maradjak vele, és védjem meg. Mondtam, hogy az oviban nem anya a főnök, hanem az óvó néni.

Az biztos, hogy az óvónők sokat számítanak. Meg a lányom eléggé talpraesett, őt nem bántja senki, sőt. Ő megvédi az érdekeit. Szóval a gyerek természete is biztos sokat számít.

Én annyira féltem a beszoktatástól, hónapokkal előtte már stresszeltem magam, mi lesz az én pici lányommal nélkülem. És eljött a nagy nap... Kb 1 órát voltam bent vele, és ott kellett hagyni délutánig. Kislányom imádta. Másnap már csak fél órát maradtam, harmadnap semmit. Mai napig töretlen a lelkesedése, vidáman mesél az oviról, óvónénik is dícsérik.

Nekünk az vált be, hogy többször jártunk bent az oviban, tehát ismerte a helyet, az óvónéniket, a gyerekeket látásból. Nagyon sokat meséltünk neki itthon az oviról, játszottunk az állataival ovisat. Mindennel tisztában volt, mire oda kerültünk, hogy kezdődik...