Bölcsödei gondozónők! Szerintetek nekem való ez a munka?

Nálunk 4 gondozónő van a csoportban, ebből 3 kifejezetten beszédes, nyitott, a negyedik pedig csak a gyerekekkel nyitott, a felnőttekkel csak röviden (de kedvesen) kommunikál. Megjegyzem, nekem (mint szülőnek) ő a legszimpatikusabb a négy közül :)

Szerintem az a legfontosabb, hogy a gyerekek pótmamát találjanak benned, hogy segíts nekik, szavak nélkül is észleld és kielégítsd az igényeiket (a lelkieket ugyanannyira, mint a testieket) az anya távollétében. Én jobban örülök, egy kiegyensúlyozott, nyugodt, szeretet sugárzó, megértő dadusnak (nálunk csak ovi van a képben) vagy óvónőnek, mint egy partiarcnak. Gondolom, még fiatal vagy, idővel biztosan belejössz majd a szülőkkel való kapcsolattartásba, ellesed a kolléganőidtől és kialakul a saját stílusod. Én bátorítalak, és tetszik, hogy egyáltalán fontolóra veszed az alkalmasságodat, ez nekem jó hozzáállást sugall.

Volt már szakmai gyakorlatod? Hogy ment? Én is ezt a szakmát tanultam,júliusban végeztem a főiskolán! Nekem is volt olyan csoporttársam aki a suliban és köztünk eléggé visszahúzódó és csendes volt,viszont gyakorlaton,a gyerekek között tök jól elvolt és mi is csak lestünk,hogy össze tud rakni 2 értelmes mondatot! A szülőkkel pedig pofon egyszerű kommunikálni! Aki olyan típusú,hogy érdeklődik a gyereke iránt,úgyis kérdez,Neked pedig csak annyi a dolgod,hogy válaszolsz.. :) Másrészt meg inkább a reggeli bevételnél kell kérdezned,hogy minden rendben volt-e a gyerekkel,történt-e valami,ami befolyásolhatja a kisgyerek napját,kedvét..

Egy ilyen befelé forduló személyiség számára a gyerekzsivaj sokkal inkább megterhelő,mint egy "partiarcnak",az idegrendszerének sokkal fárasztóbb.Ezt tapasztalatból mondom,én tanítónő vagyok,nagyjából ilyen tipusú ember,10 éve dolgozok már,de rengeteget fejlődtem e téren,beszédesebb és nyitottabb vagyok.Szerintem te is változni fogsz.Főnként a szülők miatt,nálunk a beszédesebb "kedveskedő",dumcsis (hadd ne mondjam h nyalós" pedagógus sokkal kelendőbb,mint az olyan,mint én,szóval kénytelen az ember nyitni.A gyerekkel nincs és nem is volt sosem gondom,de a nap végére sokkal inkább elfáradok,mint más.Nem tudom van e már gyermeked,én nemrég szültem,és attól is rengeteget fejlődik az ember!

Ennyire zárkózott vagy, hogy megköszönni sincs időd a válaszokat?