Mit mondjak 4 évesnek a temetőről és a többi hozzá kapcsolódó dolgokról?

Elsö egy szuper jól fogalmazta meg.

1. azt mond amiben ti hisztek. ha istenbe akkor istenmellett a menybe, ha budhában akkor az szerint, ha a csillagokban akkor azt. amiben te magad és a családod hisz. amit ne tegyetek hogy apa és anya totál mást magyaráz a gyereknek.

2. szuper, az alvás és a halálnak semmi köze nincsen és ennyi idösen még annyit venne le hogy aki alszik az örökre alszik, így egy normál gyerek is félne az alvástól.

3. ha nagyon nincs fogalmad akkor egyszerüen kérdezd meg a nagyszülöket. ök minben hisznek.

a gyerekeknek a halál egy misztikus dolgo pont úgy mint a varázslás, vagy a jézuska. 4 évest már nagyon fog ez a gondolat foglalkoztatni, így fel is kell készülni a kérdésekre. amúgy lehet a temetöbe eszébe se jut halottakrol kérdezni, de biztos hogy ez az idö bennük is elindít egy kérdés hullámot.

sziasztok!

Lehet lepontozni, de én akkor se vinném a helyedbe! Nálunk apa megy el a temetőben mécsest gyújt stb. Én itthon maradok a gyerkőccel! Szerintem nem való egy ekkora gyereknek a temetőbe járkálás!

Mi féléves koruktól kezdve járunk a temetőbe. Amikor már beszéltek, egyik sem kérdezett egy ideig. Most, hogy 4,5 már izgatja a fantáziáját. De mivel tudja , hogy tati a csillagok közt van, így eltudtam neki mondani, hogy kivisszük a gyertyát, hogy onnan lássa mennyire szeretjük.

Eleibe, amikor olyanhoz jártunk akit nem ismert nem igazán érdekelte. De most,hogy ő is találkozott az elmúlással (számára ez eltűnés volt sokáig) könnyebben megérti.

Tényleg nagyon vigyázni kell mit mondasz. Én azt mondtam anno neki, hogy tati azért ment a csillagok közé, mert öreg volt. Aztán egyszer csak apa viccelt, hogy "jaj, de öreg vagyok" (olyan fél évvel a dolog után) és a fiam elkezdett bepisilni. Nem tudtuk mire vélni, mire pár héten belül mégiscsak kiszedtük belőle, hogy akkor apa is fel fog menni a csillagok közé, mert öreg. Összeomlottam, hogy ezt én tettem vele. Mit át nem élhetett, ha egy szobatiszta gyerek bepisil...

szóval ennyire érzékeny a kis lelkük, és ennyire tudnak összevonni dolgokat.