3éves lányom a lakás egyik helyiségébe azt mondja hogy van egy kuta és rá is mutat. Mintha félne is tőle, tényleg láthat valalmit? (ez egy tetőtéri helyiség sose volt ott állat. )

Szerintem is arról lehet szó, amit előttem már 2en leírtak. Kérd, hogy mutassa meg és akkor tüntessétek el onnan, vagy takarjátok le stb. Vagy vegyél neki egy plüss kutyát, és mondd, hogy ez majd megvédi, mert ez az ő kutyája.

Remélem nem abban a helységben alszik, ahol fél. Majd kinövi. Ha mégsem akkor esetleg pszichológushoz lehet vinni, de ez még sok-sok év múlva lehet csak esedékes. Nyugodj meg, ki fogja nőni. Én is beszéltem ilyen dolgokat kiskoromban, és szüleim kb. hülyének néztek...

Én sem értem, hogy mire is gondoltam pontosan.

Én is megijedtem egyes foltoktól vagy árnyékoktól. És mondtam valamit, pedig nem is azt akartam csak nem tudtam hogy mondjam...

együtt nézzétek meg, hogy mi a gond. Aztán nyugtasd meg, hogy nincs ott semmi és magyarázd el neki amennyire lehet, hogy mit lát és hogy csak képzeli az egészet.

De szerintem egy plüsskutya jó ötlet, így legalább megkedveli a kutyákat, és nem fog félni mindegyiktől később.

Mindenképp beszélgess vele erről és fogadd el valamennyire hogy ő azt ott látja, hiába hogy tudod hogy nincs ott. Szépen magyarázd el neki, hogy a kutyák nem bántanak és persze mond neki hogy te nem látod, de elfogadod hogy ő igen. Én is jó ötletnek tartom a plüsskutyát, illetve olvassatok sokat a kutyákról, menjetek olyanokhoz akiknek van barátságos kutyája és simogassa.

Ha pedig folt vagy ilyen látható dolgot vél annak akkor együtt távolítsátok el.

Ha esetleg ott alszik akkor cseréljetek szobát, vagy aludj vele pár napig stb. Csak játékosan.

Amúgy én felnőttként is nagyon tudok félni itthon, de valószínű ez azért van mert kisebb koromban sokat hagytak egyedül.

Az én lányom is csinál néha olyat hogy még én is megijedek. Meg úgy néz a helyiségbe be mintha szellemet látna és fél. De aztán mindig mondom neki hogy anya, apa itt van vele, nagyon szeretjük és vigyázunk rá, nem bántja senki. Ez a mi házunk ne féljen. Két éves.

Amúgy a párom nézett egyszer egy ilyen thriller filmet, amiben a kisfiú látta a szellemeket stb-t amire már egy felnőtt nem képes és azóta én egy kicsit megijedtem. De mondom én nagyon tudok félni még felnőttként is alapból. Azt a filmet is csak véletlenül néztem meg mert próbálom kerülni az ilyeneket mivel tudom hogy rossz hatással van rám. Csak hát a párom a nappaliba nézi, nehéz nem hallani. Ő ennek a mániákusa.Sajnos! Mindig veszekedek vele hogy nézzünk már valami szerelmeset, vagy vígjátékot vagy bármit csak nem ijet, meg ne háborúsat.