A gyerekeitek hogy szoktak viselkedni orvosi rendelőben?

Amióta vettünk játék orvosi táskát, imád a lányom orvoshoz menni, alig tudom lebeszélni róla, hogy bemenjünk a rendelőbe, mikor semmi baja. Ha végre eljut az orvoshoz, alig várja, hogy sorra kerüljön, felmászik a vizsgálóasztalra és felhúzza a pólóját, így várja, hogy meghallgassák :) Utána persze kéri a matricát. Szerintem nagyon aranyos. 2,5 éves.

Lényegre térve én nem látom ennyire gáznak a helyzetet, pedig mi aztán rengeteget voltunk kórházban is (6x), orvosnál is. Egy-egy szülő mindig van, aki meg sem próbálja fegyelmezni a gyerekét, és persze ez mindig jóval feltűnőbb a higgadtan viselkedő, csendesen üldögélő gyereknél, ez is igaz. De ne felejtsük el, a gyerekeknek a zsúfolt váróban sokszor órákig kell várniuk, majd fel a röntgenre mondjuk, ott is várni, majd vissza a szakrendelésre, közben pár tűszúrás, félelmetes gépek és hideg fémtárgyak, a szülő is ideges, hát a gyerekektől se lehet elvárni, hogy katonák módjára viselkedjenek. Nekem nagyon kevés az olyan tapasztalatom, hogy őrjöngenének a gyerekek a váróban, az meg, hogy szalagdálnak, na bumm, hát szalagdáljanak, kicsik. Pedig, mondom, többet voltunk eddig orvosnál szinte, mint játszótéren.

12:11 nagyon édi lehet :)

Na jó most már elárulom, mi a heim pálba járunk, meg a IX. kerületben egy rendelőbe, de én még SOHA nem láttam olyat, hogy egy gyerek benyitna a rendelőbe. Ha meg mégis, akkor a gyerek úgy egy év körüli lehetetett és anyukája/apukája szépen elterelgette onnan. Tényleg furcsa lehet tifelétek a populáció. Bár a miénk nem egy rózsadomb, de itt ilyen probléma nincsen.

És az orvoshoz is le lehet menni bármikor, sőt, ha nem ő rendel éppen, de baj van, akkor segít az éppen rendelő kollégája, akár munkaidőn túl is, és a körzetinél még sose várattak meg minket úgy, hogy ne lett volna bent beteg a rendelőben. A fekvőosztályokon, amiből meg kijutott nekünk három is, némelyik többször is, mindig a nagy gyerekek rendetlenkedtek késő este a folyosón, szépen rájuk szólt egy idő után a nővér és takarodó volt. Semmi kezelhetetlen problémát nem látok.

Előző voltam.

Az én fiaim (nemsokára 5 és 2 évesek lesznek) a leghangosabbak mindig-mindenhol, de azért benyitogatni, szétpakolni, szétdobálni semmit sem szoktak!

Mielőtt bemegyünk, mindig elmondom, hogy miért megyünk és hogy ha nincsenek sokan, akkor hamar végzünk, annyit bírjanak ki. De persze már 2 perc után kipróbálják, hogy mennyire visszhangzik a hangjuk a mennyezetig csempézett váróban :)

Nekem úgy ég a pofám állandóan, mert úgy viselkednek sokszor, mint a kis ősemberek és persze mindig megbámulnak minket miattuk. Legtöbbször mosolyognak, mert amúgy aranyosak, csak hát nagyon elevenek és nem igazán tudnak a fenekükön maradni még 5 percig sem.