Ezzel a hozzáállással mi lesz az oviban?

Hát hogy nem szokibe olyan van. de attól muszáj oviba járnia, nem teheted vele hogy magántanárt fogadsz.

unokaöcsém ilyen. most megy iskolába, de a másik unokaöcsém az egyetlen barátja (unokatestvérek). de mondták hogy pl ha a másik unokaöcsémnél van valaki játszani és ö is ott van akkor egyszerüen elvonul egy sarokba és ennyi.

szerintem kezd el hogy állandó gyerektársaság legyen. ha van kedvenc barát kérd meg hogy heti tötb alkalommal találkozzatok, ha kell elöször együtt babakocsiztok stb... aztán szép lassan bövüljön a kör.

Egyáltalán nem furcsa jellemző. Átlagban hat éves korig a gyermekek elsődleges társa és játszótársa a felnőtt, kiemelten a szülője. Kisebb részük -más temperamentumuknak köszönhetően- már akár bölcsődés korában is imádja más gyermekek társaságát, de még ez a kisebbség is részben anyja, apja társaságára vágyik -tehát a látszat csal, hogy olyan önfeledten játszanak együtt ovisok, mert 4 éves korig inkább egymás MELLETT játszanak többnyire, de az 5-6 évesek is csak ideig-óráig együtt, már ha olyan alkatúak-, hát még a többi kisgyermek... Átlagban hat évesen kezdenek a gyermekek egyre inkább "húzni" a pajtások felé az időtöltés szempontjából, kamaszkorban pedig általában (bár ez is alkatfüggő, de többségében) meg átfordul a dolog: a korabeliekkel szeret lófrálni, együtt lenni inkább, mint a szülővel.

(30-as pedagógus férfi, elsősorban kisgyermekekkel foglalkozom)