Akik két év felett is együtt alszotok a csemetétekkel, milyenek az esték/éjszakák?

Jókat mosolyogtam a hozzászólásokon! :-)))

Nálunk a következő a helyzet:

A férjem az emeleten alszik, én a gyerekekkel a földszinten. ennek az az oka, hogy apa egyrészt horkol, másrészt korán fekszik és nagyon korán kel a munkája miatt, és amíg kicsibaba volt valamelyik gyerek, és hasfájós, fogzásos időszakban voltunk, nem tudott aludni a zajban, reggel kómásan, fáradtan indult felelősségteljes munkába. Meg lefekvéskor ő még szeret pár percig TV-zni (bár hamar bealszik), én meg azt nem szeretném, ha az alvó gyerekek mellett menne a TV.

A házasságunk, szexuális életünk miatt aggódóknak üzenem, hogy mindegyik tökéletesen működik, szeretjük egymást, minden a legnagyobb rendben. Épp csak mindenki úgy alszik, ahogy neki a legkényelmesebb. én magam sem szeretek összebújva aludni, nem kényelmes, nem kapok levegőt, főleg, ha az arcomba horkolnak közben.

Ami a gyerekeket illeti, a lányom 2,5 éves koráig aludt mellettem a nagy ágyban. Aztán vettünk neki egy saját ágyat, mert már nagy volt a pocakom a következő babával, és féltem, hogy véletlenül megrúgja.

Az új ágyat odatoltuk a nagyágy mellé, közben megszületett a pici, és így szépen sorban fekszünk egymás mellett. :-) Apa meg az emeleten.

Ha a kicsi nagyobb lesz, ő is kap saját ágyat, és biztos vagyok benne, hogy nem fog érettségiig mellettem aludni. Nem vagyunk összegabalyodva alvás közben, mindenki kényelmesen a saját helyén fekszik. sokkal egyszerűbb így az éjszakai szoptatás is, csak odafordulok, nem kell felkelni, odamenni az ágyhoz, kivenni, visszatenni....

Ha mindenkinek így a kényelmes és a jó, nem igazán érdekel a sok fújoló.

Ja, az alvás úgy zajlik, hogy együtt fürdenek a gyerekek, aztán és a kicsit törlöm, öltöztetem, apa meg a nagyot. Amíg a kicsit szoptatom az ágyban, addig apa mesét olvas a nagynak. Szépen elalszanak, mi meg kisétálunk a szobából, és ha nem akarunk még lefeküdni, akkor együtt töltjük az estét. amikor aludni térünk, elbúcsúzunk, és mindenki megy a saját ágyába! :-)

Szia!

A gyakorlat: másfél éves kora óta alszunk együtt, most 3 éves, mellettem van, nem közöttünk. Férjem imádja, hogy velünk alszik, mindketten nagyon bújós típusok (na persze nem őt rugdossa :)))

A estéink nyugodtak, az alvással, altatással semmi gond. Vacsi, fürdés, mesélünk (kint, mert bent ilyenkor már alszik a kisöccse), majd bemegyünk, lefekszik, melléfekszem, pár perc alatt elalszik, utána kijövök és zajlik az élet tovább kint. Tudja, hogy elalvás után kijövök, de nem is szokott felébredni, éjszakát átalussza, ha a tesó nem keltené, akkor 8-9-ig aludna.

A gyenge pont a reggeli ébredés lenne, mert ilyenkor zokon veszi ha egyedül van a szobában, de mivel tesó rendszerint felveri, így ez a probléma is csak elméleti.

Egy hálónk van, a kiságy is itt van /volt, tehát szüléstől nem itt zajlik a szexuális életünk, így ebbe ez nem kavart be egyáltalán. Aktívabb és jobb minden mióta megvannak a gyerekek.

Az érzelmi rész: én alapból elleneztem az együttalvást, aztán jött egy olyan nehéz időszak a gyerek életében, amikor ez tűnt a jobb megoldásnak, gyerekpszichológus és orvos is ezt tanácsolta. Nem bántam meg, rengeteget adott érzelmileg neki és nekünk is, nem beszélve arról, hogy mint írtam is, nem véletlenül került mellénk. Eleinte nagyon nehezen fogadtam el a helyzetet és nehezen is viseltem, de mióta képes vagyok vagyok elfogadni, hogy ennek adott gyereknek ebben az adott helyzetben ez a jobb, azóta békesség uralkodik ezügyben itthon.

A jövő: fogalmam sincs mikor fog átmenni a saját ágyában, de nem is érdekel. Előbb-utóbb minden gyerekben megszületik az igény erre, nálunk sem fog ez másképp történni. Vagy elkezdi zavarni a jelenlétünk, vagy egyszerűen csak "cikinek" érzi majd ovisan, nem tudom. Szélsőséges példa mindre van, erre is (láttam már 5 éves szopizó gyereket, de azért a többségre nem ez a jellemző ugye, tehát nem kell mindig a szélsőségekre gondolni)

Mások: Az együttalvás nekünk nem okoz semmilyen gondot, csak néha másoknak :D Akad olyan családtag és barát, ismerős is, akinek ez nem tetszik, valamiért ez bosszant néha egy-egy embert (vajon miért idegeskedik ezen más?!), nem szoktam vele foglalkozni, megmagyarázni sem, nem akarom megváltoztatni mások véleményét, sem meggyőzni arról, hogy ez nekünk így jó. Nekem nem okoz gondot, hogy mások másként gondolják, biztosan van az ő családi életükben is olyan, ami nekem nem szimpatikus, dehát nem vagyunk egyformák, milyen unalmas is lenne, ha mindenki ugyanazt érezné, gondolná :)

az én fiam 2,5 éves múlt és velünk alszik. sok-sok mindent kipróbáltunk, de nem sikerült átszoktatni. 3 hónapos koráig egyáltalán nem aludt szinte semmit, csak üvöltött, de mellettem mindig megnyugodott, aztán volt egy időszak, kb. fél év, amikor beraktam a kiságyba, megpuszilgattam és ő egyedül elaludt és aludt is reggelig.

Utána valami történt mert nem volt hajlandó, volt ágy mellett simizés, kézfogás, mese, ének, még ott is hagytam 5-10 percre, de tovább nem bírtam hallgatni a sírást. engem nem érdekel a sok okos hozzászóló véleménye, nem ők voltak a fiammal, nem ismerik őt és mások vagyunk, de aki azt állítja, hogy ettől nem lesz önálló az hatalmas butaságot mond. a fiammal bizony ott kell lenni alvásnál míg elalszik és csak a mi ágyunkban alszik el, na és?

másfél éves kora óta beszél, 2 évesen már teljesen szobatiszta lett magától, teljesen önálló, eszik-iszik, levetkőzik, felöltözni még nem tud, csak a zoknit, bugyit nadrágot.

Önállóan elmegy a nagyival a játszótérre, stb. mégis miben legyen még önállóbb? vagány, belevaló, okos kisfiú, ráadásul, nem hisztis, nem rossz gyerek.

minket nem zavar, hogy ott van, bár néha azért összeütközünk, de nem vészes. mikor elalszik még kijövök, ez kb. fél 10 este és jó 2 órát apával romantikázunk minden este.

Most várom a tesót, aki másik szobába lesz, ahová veszünk egy kis kanapét, és én költözöm éjszakánként, ha kell.

vettünk már a fiamnak nagyfiú ágyat, amit ráadásul már odatoltunk a franciaágy mellé, mégsem akar ott aludni.

illetve elalszik ő ott, de éjjel félálomba már kúszik át, bújik oda, és egyszercsak ott lesz.:)de nem ébred fel éjjel.

engem inkább az altatás mizéria zavar, hogy meg kell várjam míg elalszik, a kistesóval ez kivitelezhetetlen lesz nyilván.

maga, hogy mellettem alszik, engem megnyugatat, szeretem, hogy ott van, téved aki azt írta, hogy 18 évesen is ott lesz, mert ez a kis rvöid időszak bizony elmúlik, és ő maga fog átköltözni, ebben 100%-ig biztos vagyok, és ahol ezen kívül egészségesen van nevelve egy gyerek, ott mindenhol így lesz.