Hány éves az a kor, amikor egy kisgyereknek szobatisztának kellene lenni?

Pont pár hete olvastam vhol, hogy 3 éves kor körül kellene a pisit bilibe/wc-be üríteni, 4 éves kor körül pedig a kakit.

Lehet, hogy nem kéne erőltetni pár napig, bár Kislányom még csak 22 hós, szóval személyes tapasztalatom nincs...

Azért ne idegeskedj, biztos kapsz vmi jó tippet! :-)

Na nekem van tapasztalatom.

Az én fiam ugyanezt csinálta, és sajnos én nagyon elszúrtam a dolgot. Közeledett a kistestvér születése, és nem akartam már két gyereket pelenkázni, ezért a majdnem 3 évesemnek elkezdtem erőltetni a szobatisztaságot, mindenfélét beígértem neki, hogy matricát ragaszthat, hogy ajándékot kap, ha a bilibe megy a kaki, volt, hogy erővel ráültettem (legnagyobb hiba, bánom is) stb. Azt értem el vele, hogy elkezdett dacolni, és már csak azért sem, végezte a dolgát a bilibe. Kisebb eredményeink voltak, de a teljes szobatisztaságtól még távol voltunk. Aztán megszületett a kistesó, és a nagy teljesen visszaesett. 5 hónapig (3,5 éves) koráig újra ugyanúgy kellett őt is pelenkáznom, mint a kisöccsét. Utána szerencsére legalább napközbenre elhagytuk a pelenkát, de a kakit mindig visszatartotta amíg alváshoz pelenkát kapott, és csak abba végezte el a nagy dolgot. Aztán 4 éves korában elkezdte az ovit (nem alszik ott, ebéd után jön haza), akkor újabb pár hetes visszaesés volt, és most 4,5 éves korában jutottunk el oda, hogy szobatisztának mondhatom a fiamat.

Biztos vagyok benne, hogy a szobatisztaság ilyen mértékű elhúzódásának - a kistestvér születésén kívül -, legfőképp én vagyok az okozója, mert erőltettem, és így egy hosszadalmas játszma alakult ki a bili körül a fiam és köztem, egy ördögi kör, amiből csak most kecmeregtünk ki.

Szóval még egyszer nem követem el azt a hibát, hogy erőltessem, vagy rágörcsöljek a témára. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek nagyon kis érzékenyek, azonnal észreveszik, ha anya feszült, ideges a szobatisztaság miatt, még ha nem is mutatod ki. És ha ezt megérzik, ez őket is stresszeli, és annál inkább nem hajlanak a dologra. Nálunk egyébként főleg akkor volt előrelépés a szobatisztaságban, amikor a fiammal egyidős, vagy kicsit idősebb gyerekekkel nyaraltunk együtt, és látta, hogy ők mindig mennek a WC-re.

Mi egyébként a gyerekpszichológusnál is jártunk a többszörös visszaesések miatt (bepisilés terén), és a kaki visszatartás miatt, de a leghatékonyabb tanácsot nem ő, hanem a gyermek háziorvosunk adta, amit kár, hogy nem fogadtam meg már jóval korábban: "Anyuka, a maga fia pontosan tudja, hogy hová kell pisilnie és kakilnia. Hagyja békén, és bízza rá, mikor dönt úgy, hogy a bilit akarja használni. Ezzel kapcsolatban ne mondjon neki semmit, ne csináljon semmit, úgysem tudja semmivel sem siettetni, ha a gyerek még nem akarja".

Amit még esetleg javasolhatok, az a kineziológus. Sajnos mi nem kerestünk fel egyet sem, de úgy hallottam, nagyon jó eredménnyel kezelik az ilyen helyzeteket.

16:58-as vagyok még.

Azt elfelejtettem leírni, hogy a gyermekpszichológus mit mondott a szobatisztaság, életkor kapcsolatról (meddig húzódhat el): nappali szobatisztaság 3-4 éves kor, éjszakai szobatisztaság 5-6 éves kor, illetve még a nappali szobatisztaságra azt is mondta, hogy 5 éves korig még belefér, hogy ha nagyon belemerül a gyerek valamilyen tevékenységbe, akkor nincs kedve elmenni pisilni és ezért kis baleset történik, vagy becsurog az eleje. A szobatisztaság elhúzódása általában összekapcsolható valamilyen - a gyerek családjában előforduló - élethelyzettel: bölcsöde-, óvodakezdés, kistestvér születése, szülők válása, stb. és persze rossz hatással van rá az erőltetés, a bilitéma túlzó, állandó előtérbe kerülése, és legfőképp a balesetek, vagy a sikertelenség miatti leszidás, megszégyenítés. Bár gondolom ezeket már olvastad máshol is.