Mivel lehet hatásosan "büntetni" egy 3 éves gyereket hiszti miatt?

Attól függ, én ilyenkor semmit nem csinálok, illetve fogom és lefektetem, mert ilyenért hisztit akkor csap, ha már fáradt, akár kaja nélkül is megy az ágyba.

Ha azért megy a hiszti, mert valamit félreértettem, nem az a ruha kell, hanem másik akkor ráhagyom sőt van hogy bocsánatot kérek a figyelmetlenségért.

Boltban soha nem veszek semmit, így ott nincs hiszti.

Ha készülünk valahova és kitör a hiszti, vetkőzünk és vagy el sem megyünk vagy akkor indulunk ha lehiggadtak.

Játszótéren kezdenének, elmondom a lehetőségeket, nem tetszik, indulunk haza vagy sétál mellettem míg le nem nyugszik.

Aztán van, hogy rácsukom az ajtót, ott hagyom a fürdőkádban, fürdőszobában, meztelenül. és arra már elég annyit mondanom, készülünk, mert én megyek, kettőig számolok, utána én már nem öltöztetek, nem segítek cipőt húzni stb stb. És valóban nem szoktam, jönnek meztelenül, cipő nélkül. De most már elég rájuk néznem és elhallgatnak, csinálják amit kérek.

Nekem úgy tűnik, hogy azért megy a hiszti jelenleg, azt kéri: Anya, velem is többet foglalkozz, mint a tesómmal! Ami persze nehéz egy még kisebb mellett, de hidd el, ez a lényege.

Ha apa vagy nagymama vigyáz a picire, én elvinném kettesben egy kicsit, hogy anyukáját "visszakapja" néha csak magának.

Szerintem nem kell bűntetni, hanem inkább megtanítani, hogyan fejezze ki helyesen a mérgét, dühét és elbeszélgetni vele ha lehiggadt, hogy miért fontos, hogy türelmes legyen.

Persze tudom, mikor a picire kell figyelni, és azt sem tudjuk hova kapjunk hirtelen, akkor nem könnyű.

Szerintem azt érdemes megpróbálni, hogy többször hozzászólni direkt ilyen helyzetek előtt még, hogy lássa, hogy több figyelmet kap ő is, bevonni, hogy segíthessen, hogy lássa hogy fontos, hogy ott van, és "ne kelljen harcolnia" a figyelemért hisztivel.

Van egy nagyon jó könyv: Beszélj úgy hogy érdekelje, hallgasd úgy hogy elmesélje. Praktikus példákon keresztül mondja el, hogyan lehet kezelni helyzeteket, hogy ne ösztönből válaszoljunk. Ha teheted, szerezd be, nekünk nagyon bevállt.

Lényege nagyon röviden: Fogadd el gyermeked érzéseit, minden érzést el lehet fogadni, csak a cselekedeteket kell korlátozni. Segíts neki nevet adni az érzéseinek. Pl. dühös vagy? Hogy jobban ki tudja fejezni magát. Adj választási lehetőséget. Pl ha nem akar enni. Nem azt mondani, hogy akkor is megeszed a főzeléket, hanem, mit kérsz a főzelékhez, narancslevet vagy teát? - és akkor már a második részen gondolkodik, nem azon, hogy ő mit nem akar, hanem hogy miben dönthet...

stb. sorolhatnám, nagyon jó könyv, ha teheted, olvasd el!

Kitartást!

Na nálunk a fent emlitett megoldásokból semmi nem vállt be. A lassan 3 évesem teljesen ki tud akasztani minden féle hül..eség miatt. Nem tudom bezárni a szobába, mert jön utánnam, és még nagyobb hisztit vág le. Nem marad sarokban, büntiszékben. Ha kint van a hiszti akkor azzal "büntetem", hogy hazaviszem. Hiába mondom, hogy ha hisztizel, nem kapsz ezt meg azt, vagy elveszem ezt meg azt, csak roszabb, mint aki nem akarja meérteni.

De nálunk is a legnagyobb hisztik fáradságtól vagy betegségtől vannak.

Én sosem tapasztaltam testvér féltékenységet a fiamnál. Nem viselte mege gy cseppet sem a testvér, soha, semmikor.

Egyetlen egy alkalommal, amikor elkezdett menni a kicsi. És ő nagyon pontosan meg tudta mondani, hogy az a baj, hogy a kicsihez, ha odamegy az elesik vagy történik vele valami olyankor is amikor ő nem akarja bántani. (3 éves volt ő is, még kicsi)és ha épít egy tornyot mondjuk a kicsi biztos ott billen meg és löki fel az egészet.

Vagy gyűri össze a könyvét stb

És tényleg igaza a volt, de elmondtam neki, hogy türelem, figyelje napról napra hogyan ügyesedik a tesó, nemsokára megölelgetheti és nem fog elesni, nemsokára nem fogja ledönteni a tornyot, segítse a picit. és elfogadta, nem volt gond többé.