Mi a legjobb rendszer egy kisgyermeknek, ha a szülei elváltak?
Nem tudom igazából megfogalmazni a kérdést, mert eléggé összetett.
Elvált szülők bevált rendszere felől érdeklődök.
Kinél, hány napot tölt a kisgyerek? Jár-e valamilyen szakkörre? Hogy néz ki egy napja az anyukánál, és az apukánál?
Illetve, hogy a két szülő csinál-e közös programot a gyerekkel, és hogy ez jó hatással van-e a gyerekre?
Nem vagyok szülő, mostoha szerepben vagyok. Éppen ezért kutakodom, hogy más családok ezt hogyan oldják meg.
Köszönöm!
Nálunk az vált be, hogy a gyerekek az anyánál laktak, mert ö maradt a lakásban, ahol elötte is éltek (a saját lakása volt), a gyerekek élete nagyrészt ugyanúgy ment, mint elötte. Az apának - hivatalosan - kéthetente lett volna láthatásra joga, de ez csak elvi szabályzás volt. Gyakorlatban akkor találjoztak, amikor ráértek (azaz majd minden nap), néhány szabály betartásával.
A gyerekek csak akkor mehettek el vele, ha elötte az iskolai feladatok készen voltak, és nekem röviden szóltak, hogy ott vele vannak.
Az apa is jöhetett, ha mindkettönknek megfelelt - azaz nekem nem volt olyan programom, ahol zavart volna (pl. TV-s este, stb).
Ilyen módon nem igazán volt bajunk ezzel a témával.
Az én fiam még kicsi, három éves, kéthetente van egy hétvégét az apjánál. Mivel messze lakik az apja, így a suli és szakkörök témában ez eleve eldöntött. De lehet, hogy később majd kérem, vigye el valami állandó ottani foglalkozásra. (karate, vagy torna)
Ha itt a közelben lakna az apja, akkor is törekednék valami rendszerességre, mert úgy látom, az ad neki biztonságot, kiszámíthatóságot. (persze, ha ő kérné, akkor hogyne) De nekünk nagyon jó a kapcsolatunk az apukával, az a kulcsa az egésznek, együtt kell az ilyet kiötölni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!