Ezek túltesznek a dacos viselkedésen?

Szia!

Az én fiam is 3 éves, de sajnos ugyanígy viselkedik,mint amit leírtál. sokszor megijedünk,hogy ez már túlmegy a dackorszakon,mert annyira hisztizik, szinte minden apróságon. Üvölt,elfekszik,bárhol, utcán,boltban. Amúgy nagyon aranyos, jó fej gyerek, de én sem tudom ezt kezelni. Segíteni nem tudok,de legalább nem vagy egyedül.

Mi elmentünk a fiammal nevelésibe, semmit nem tudtak csinálni, csak a szokásos "tanácsok", hogy türelem, stb. Na ez az, amiből akkor már a legkevesebb volt. sokszor álltam az idegösszeroppanás szélén, de túléltük.

Rengeteget segített, hogy közösségbe kezdett járni.

szia, sztem ha amúgy akaratos, tempreamentumos fajta, ez még jóvala dackorszak előtt is látszik ugye, akkor simán betudható dackorszaknak. a kistesó meg, hát sztem az nagyon meg tudja bolondítani a gyerekeket. nálunk még meg sem született, csak 3 hónap múlva, de a 2,5 éves kislányom mióta tudja, hogy lesz szegény tisztára kii van borulva tőle.....

sztem nagyon fontos a következetesség, tehát ha vmit nem lehet akkor nem, pl .a motor esetében, kéred a motort? igeeeen!!! tessék itt van, nem keeeeelll!! biztos? mert ha most nem kell ,akkor nem adom oda többet! és ezt tartani kell! tehát ,ha megint kéri, akkor fapofával: nem, az előbb azt mondtad nem kell, úgyhogy nincs mtor. ennyi. persze nagyon nehéz elviselni, hogy hisztizik, üvölt, esetleg valóban a szívér veszi , te meg esetleg közben egy szemétnek érzed magad, hogy így szivatod a gyereket ilyen apróség miatt....persze ezek nem apróságok. meg kell tanulni, hogy anya nem bohóc. nálunk is mostanában olyan dlgok vannak hogy csak lesek....de én utána mindig elmondom neki, hogy nagyn szeretem őt, de a hisztit nem szeretem, és szomorú vagyok ha így viselkedik. közben meg amiben lehet hagyom őt dönteni, de azt azért ne ő döntse el, hogy evéshez odaülünk az asztalhoz vagy se. már nagyon régóta tudja hogy így van, szóval nem kell most a cirkusz, nem poont most fog ez meváltozni, mert ő úgy gondolta. vagy ha vmit csinál, és megengedem még egyszer, közölvén hogy ez az utolsó, akkor még egyszer az utols után már nem fogom engedni, mert az utolsó az utolsó...persze rossz érzés, tudom hogy még szeretné csinálni, de valahol megálljt kell parancsolni, mert különben kész a káosz, nem beszélve arról, hogy mosatnában úgy is midnent kaotikusnak érzek, hogy amikor úgy érzem muszáj, akkor megmondom hogy na ezt nem.....

én amúgy a hideg vizet nem javaslom hisztikezelésnek. inkább nem kell róla tudomást venni. ill. pl az én kislányom ha hisztizni kezd, egyből kéredzkedik az ölembe, és ott hisztizik tovább. ha 20 percet akkor 20at, nem érdekel. de nem fordítok figyelemt a hiszti tárgyára. megmondom, hogy ez van, ha nem, akkor nem, akkor hisztizz csak nyugodtan, nem érdekel......

Én hasonló problémák miatt elvittem szakemberhez. Úgy voltam vele, inkább fölöslegesen, mint később emiatt legyenek problémái. És milyen jól tettem. Egy évig jártunk, imádta a nőt a fiam, viszont játékosan kihozta benne azt az elfojtott agressziót ami miatt ilyen ordítós, remegős, saját magát marós volt. Egyébként őt is mindenhol mindenki imádja, hisz mindenki fele az édes kisfiút mutatta. Velem szembe meg jött az ordítás.

Mi nagyon jó szakembert fogtunk ki, semmit nem vert rá, viszont jól végezte a dolgát és nagyon jó nevelési tanácsokat is kaptunk.