Nem vagytok néha úgy, hogy már rettenetesen unjátok a gyerkőcötök kedvenc játékát, amit mindig veletek akar játszani?

Csatlakozom az előttem szólóhoz, és kiegészítem:

- a picurok tele vannak szorongással, ugyanakkor hozzánk képest sokkal jobban képesek ösztönösen feldolgozni azt, és ehhez pl. az is hozzájárulhat, ha a kicsi maga szerepjátékozik, vagy bábozik; ekkor -úgymond- kijátsza magából a benne rejlő problémákat ,feszültségeket, szorongásokat (vagy éppenséggel az aktuális örömteli élményét ,vagy ami érdekes számára, ami épp nagyon foglalkoztatja) ; ezért jó dolog az is , ha sokat rajzol, persze általában 3-4 éves kortól kezdenek tudni olyan szinten rajzolni, hogy az egyben ösztönösen "önterápiás" hatású is legyen, de nem aza lényeg, hogy valóséghűen rajzoljanak a gyerekek, hanem hogy kifejezzék benne az érzelmeiket (általában 3 évesen még csak köröket, spirálokat, gombócokat, vonalakat, mértani formákat rajzolnak). Tehát alternatíva: adj neki színes ceruzákat és papírt. (Nem derült ki, hány éves a gyermeked)

- További lehetőség: egész egyszerűen ajánlj fel neki más játékokat is; a felnőtt személye modell értékű a kisgyermek számára! :) Tehát: ha mutatsz neki más játékot, vagy tetszik neki éppen, vagy nem; addig mutass neki újat, amíg aktuális ötletedre "rá nem veti" magát. Persze nem kell tiltani számára a bábozást, csak ha az említett módon többféle lehetőséget ajánlasz számára, akkor értelmszerűen arányosan kevesebb időre fog vágyni a bábozásra és egyben változatosabb igénye lesz a játék során, ami a felnőtt számára is érdekesebb.

(Megjegyzem: annak egyik fő oka, hogy állandóan ugyanaz a játék, u.a. a mese stb. vonzza a kisgyermeket az, hogy érzelmi biztonságot ad számára az általa megszokott és egyben megkedvelt dolog. Fokozatossággal lehet mégis bővíteni a repertoárt és nem szenvedi meg ,sőt, építő jellegű számára.)

Ha jól értem,a közvetlenül előző beírást a kérdező tette fel, de a "kérdező kommentje" opcival érdemes egyébként reagálni a kérdezőnek, hogy egyértelmű legyen, ő reagált-e. ;) Köszönöm amúgy a reakciót.

Nos, épp itt a bibi: örülök a kérdező kiegészítésének, ugyanis már világosabb a kép: ha azt játsza, hogy egyik báb fél a másiktól, akkor a kisgyermek fél valamitől! Ez 99%! A kicsik a játékuk során szinte mindig azt játszák, ami vagy aktuális örömélményük, vagy kíváncsiságuk tárgya vagy azt, ami az aktuális (netán krónikus) problémájuk (pl. szorongásuk) OKOZÓJA. (A népmesék is ezért kitűnő terápiás hatásúak a kicsiknek.) És az ok okát, és annak okát stb. is meg lehet találni, a játékterápia kitűnő feltáró és feloldó módszer, erről írtam ma már egy másik topicban, mindjárt belinkelem, annak közepétől ajánlom olvasásra. :) Tudtommal minden esetben ingyenesen lehet kérni nevelési tanácsadóban, de a laikus felnőtt , szülő is játszhat a gyermekkel terápiás módon, a gyerek ezt is szinte épp olyan játszásként éli meg, mint más, spontán játékát (bár egy ponton túl katarzist él meg jobb esetben, ami jelenti azt ,hogy sikeresen rátaláltak a tudat alá fojtott probléma-gyökérre, ezután pedig fel lehet oldani a játékfolyam megfelelő továbbvitelével), de a játékterápia inkább csak 2-7 évesek esetén működik, tehát az Önök esetében is kiválóan hasznosítható még.

. . . tehát a link:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Az első vagyok.

A második hozzászóló elgondolkodtatott, és ennek kapcsán írnám: ha már feltárult, hogy fél, de még önmaga nem képes megtalálni a forrását és feldolgozni, akkor folyamatosan lehetőséget kell neki biztosítani arra, hogy kiélje ezt a feszültséget. Ha most még csak úgy, hogy te bábozol, akkor úgy, de ne felejtsd el, te nem tudod megoldani az ő problémáját, csak saját maga tudja meggyógyítani magát - mint mindannyian.

Gondolkodj el, történt-e valami szüléskor, ami önmagában a születési félelmet még fokozhatta. Feldmárnak van a születés megéléséről egy elgondolkodtató elmélete a Beszélgetések... könyvében.