Mi a véleményetek (annak, aki ismeri) a Heim Pálból Benedek Pálmáról?

Nekem ő vette ki a kislányom manduláját, és nagyon meg voltunk vele elégedve. Kedves volt és figyelmes és minden előzetes vizsgálatot kiírt, amire csak szükségünk kell. Alvásvizsgálattól kezdve, vérvétel stb..

A műtét után többször is bejött megvizsgálni a kislányt és amikor a kontrollra kellett visszamenni késtünk egy napot és felhívott, hogy miért nem mentünk. Sőt a kisfiamat is megvizsgálta, amikor látogatni jöttek csak.

Ó de jó újra hallani a nevét! Ő vette ki a két lányom orr és garatmanduláját még sok évvel ezelőtt. Az egyiknél komplikáció adódott a műtét után, kihangsúlyozom, hogy nem az ő, hanem az akkori nővérek hibájából. A doktornő nagyon lelkiismeretes, gyermekcentrikus és odaadó volt annak idején, mindent megtett a teljes gyógyulás érdekében, ami meg is történt, és semmi probléma nem lett, megoldódott a komplikáció is. Én nagyon megszerettem.

Később, pár év múlva vizsgálatra mentünk volna hozzá, de elment szűlni.

Ezek szerint újra dolgozik. Jó tudni, ha gond lesz a kicsivel, akkor tudom, hogy kihez menjek:)

Nem kell félni, pikk pakk kész a műtét, pár napig fáj majd a torka, de az is hamar el fog múlni. A torokfájásra pedig kap majd cataflamot, az segít.

Nyugi, jobb lesz, érdemes megcsináltatni.

A komplikáció banális volt. Ez a lányom sérűlt, nehezen viselte az idegeneket, félt az orvosoktól, mindenkitől sírva fakadt.

Mikor kihozták a műtőből, a protokoll szerint ágyban fekve szabad felébrednie, nővérekkel körülvéve, hogy a szükséges nem is tudom miket elvégezzék.

Hozzáteszem a kislányomat többször műtötték már, nagyon nehezen viseli az altatást, hosszan üvöltve ébred és iszonyú nehéz megnyugtatni, de nekem sikerülni szokott. Hiába mondtam a nővéreknek, hogy engedjenek oda, legalább had lásson negem is, had vegyem ki az ágyból, akkor megnyugszik.

Nem engedték, így felszakadt az orrában a varrat, elkezdett ömleni belőle a vér. Emiatt vissza kellett vinni a műtőbe, de már nem altathatták másodszor. A sírást nem hagyta abba, dobálta magát folyamatosan, nem lehet nyugtatózni sem már, így jött vagy 5 orvos, és csak közös erővel tudták újra elállítani a vérzést.

Inenntől már sima ügy volt, bár 2x annyi ideig volt az orra tamponálva mint eredetileg lett volna, de túl voltunk rajta.

A doktornő pontosan tudta, hogy másfajta bánásmódot igényel a lányom, végig ennek tudatában foglalkozott vele, el tudta azt is érni, hogy már nem is sírt a vizsgálatokon.

Szegény doktornő mondta utána, hogy annyira vigyázott és óvatos volt a lányommal, hisz eleve beteg, tudta, hogy nehéz lesz, de Murphy törvénye, hogy pont az ilyen esetekben történik valami.

Rá 1 vagy 2 évre vittem hozzá a másik lányomat is műtétre, semmi gond nem volt,rutinműtét volt, se sírás, se vérzés. Teljesen átlagosan történt mindent.

A mi esetünkből ne vonjál le semmilyen következtetést, mi külön kategória vagyunk. Talán annyit, hogy ne hagyd magad, ha tudod, hogy mi kell a gyerekednek, tedd azt, lökd félre a nővért. Nekem is azt kellett volna tennem.

Mielőbbi gyógyulást kívánok!

Én is rettenetesen féltem a műtéttől, de semmi nem történt. Bevitték kihozták, felébresztették, csak annyira, hogy kinyissa a szemét, aztán amikor magától ébredt rendesen, akkor iszonyatosan ordított, majd a második ébredésnél kevésbé sírt, a harmadik ébredésnél nem volt semmi gond és már evett is egy kicsit. Mondjuk nálunk közre játszott, hogy egy baleset miatt, ahol egy kisgyerek sérült és gégészetileg kellett műteni, így 9 helyett 3-kor került műtőbe, úgyhogy iszonyatosan éhes is volt (3 éves volt). Az viszont biztos, hogy sokkal jobb volt utána az életünk. Nem kelt fel éjjel, mert nem kapott levegőt, végig aludtunk minden éjszakát, nem volt azóta semmilyen komolyabb megbetegedése, max. egy-egy enyhe nátha, azóta tud enni is mert nem fáj a nyelés.

Az alvásvizsgálatnál bent kell tölteni egy éjszakát és egy szondát tesznek az orrába, hogy az alvás közbeni oxigén ki és beáramlást vizsgálják. Nem fáj csak kellemetlen, hogy ott van az bigyó az orrában.