Óvodai évzáróra szeretnék idézetet. Írnátok nekem?

Osvát Erzsébet: Első osztályosok

Óvodások voltatok -

kisfiúk, kislányok.

Tündérország berkeit

bebarangoltátok.

Iskolások lettetek.

Mi minden vár rátok!

Nagy felfedezések,

Szép kirándulások.

Betűországba vezet

a tanító néni.

Mennyit fogtok ti otthon

Majd erről mesélni!

Számországban elámul

a szemetek, szátok

a temérdek kincsen,

...amit ott találtok.

Kezdődik az utazás,

a csengő már csenget.

Kívánunk hát jó utat

s hozzá vidám kedvet!

skolába íratott be az édesanyám,

itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám.

Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek

Édes kedves kispajtások az ég veletek.

Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok,

tarka-barka szép mesék, vidám szép napok.

Kisautó, babakocsi, nem feledünk el.

napsugaras óvodánkat nem felejtjük el.

Búcsúszóra üt az óra, elindulunk szépen sorban.

a félútról visszanézünk, ez volt a mi kedves fészkünk.

köszönjük, hogy szeretettel gondoztatok, neveltetek,

ígérjük, hogy szót fogadunk, kis szívünkből búcsút mondunk.

A kezünkben virágcsokor,

kis szívünkben szeretet.

Megköszönjük, azt a sok jót,

amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor

Az öledbe vettél,

Vigasztaltál, mikor sírtam,

vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját

megmutattad szívesen,

Nevelgettél, tanítgattál,

türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,

vár reánk az iskola!

Óvónéni, Dadusnéni,

nem feledünk el, soha!

Azt a sok jót, amit kaptunk

megháláni mint lehet?

Kérdezgettem a virágot,

kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág

felém intett vidáman,

amit a szó el nem mondhat,

itt van egy szál virágban.

Erdők-mezők dalos madárkája

repülj a mi kedves óvodánkra.

Kicsik voltunk mikor idejöttünk,,

három évet tarisznyánkba tettünk.

A három év sok-sok vidám napja

kísér minket el az iskolába.

Szálljon érte boldogság és béke

óvónénik szerető szívére.

Édes óvónéni

el kell mostan válnunk!

Egy-két nap és már nem ide:

iskolába járunk.

Hálásan köszönünk

minden jót és szépet…

nem feledjük a sok kedves

óvodás emléket.

Azokat se, akik

velünk foglalkoztak

s értünk annyi fáradságos

áldozatot hoztak…

Édes óvónéni!

fél szívünk itt marad…

mert az, aki jóságot vet,

szeretetet arat…!

Óvónénit köszönti ma

minden versünk, kis dalunk:

elbúcsúzunk, mert az ősszel

iskolába indulunk!

Búcsúzunk az óvodától

köszöntővel, énekkel.

De amit itt megtanultunk,

nem felejtjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer

s okoztunk is néha bajt,

kérjük mégis: szeretettel

gondoljon ránk vissza majd!