Létezik ilyen? Képtelen vagyok felfogni.

Észrevettem, hogy ha zongorázok, a kislányom egy ideje beül a sarokba, és úgy figyel engem, mintha én lennék a leggyönyörűbb az egész világon. Eleinte nem igazán foglalkoztam vele, de aztán megkérdeztem, hogy miért ül oda (azelőtt egyáltalán még csak hasonlót sem csinált), és ő azt mondta, hogy szerinte olyan a játékom, mint a kertben a fák.

Azóta sem tudom felfogni, hogy mit értett ezalatt (a kislányom 5 éves), de egyik nap vasaltam, ami a hálószoba mellett van, és ahol a zongora is van. Aztán egyszer csak azt hallom, hogy valaki zongorázik, és amikor benézek, meglátom a kislányomat. Tudom, hogy ezen nem kéne meglepődnöm, mert természetes, hogy érdekli az, amit az anyukája csinál, de azelőtt soha még csak nem is nézett a zongora felé. De az volt számomra a legmegdöbbentőbb, hogy nem klimpírozott, hanem ugyan még nem olyan finoman és nem is olyan kidolgozva egy rendes dallamot játszott. Amikor megkérdeztem, hogy hogyan tudott ilyet játszani, azt mondta, hogy a fákra gondolt, mint én.

Még mindig kicsit az eset hatása alatt vagyok. Fel sem tudom fogni, hogy mi játszódhatott le benne, mert valójában az a dallam szerintem nagyon szép volt. Nem látott semmi olyat mostanában, ami ilyen hatással lehetett volna rá, legalábbis olyat nem, amiről én is tudnék. De ahogy mondta, és legfőképpen ahogy játszott... van egy olyan érzésem, hogy valami történt vele, ami hatalmas hatással volt rá.

Nem mond el többet, és a férjem szerint nem kéne ennyire adjak a dologra, de mi van akkor, ha valami olyan volt, amiből később még baj lehet?

Ugyan lehet, ebből a leírásból nem sok ment át, de kérlek, akinek van valami sejtése, az írja le nekem!

Előre is köszönöm!